SZABÓ FERENC, Gidófalva. Tele az út gödrökkel, egy gödör, két gödör... — számolok, hogy felejtsek, hogy ne érezzem ezt a nagy, közös elveszettséget. Igen, végre közmunkával létrehoztunk egy szégyenletes szövetséget, afféle szürrealista várótermet, amelynek közepén Tőkés álmai vannak karóba húzva. Meg az enyém, a tiéd, a miénk...
Félrevezettek, mint a barmokat, betereltek az ernyőjük alá, összegyűjtöttek, és bezártak oda — és néha egy-egy száraz kenyeret dobnak közénk azokról a hordókról, ahol elérhetetlen magasságban tündökölnek. Választások előtt, kivételesen, mézet is kapunk... Mintha már hallanám is az elvtársak diadalkiáltásait, miközben tűzre dobálják eszméinket — de remélem, hogy lesznek olyanok is, akikkel együtt hallgathatom Tőkés imáját, és eljön az idő, amikor betemetődnek a gödrök, és sima, egyenes lesz a Nagy Út.
DEMETER ERZSÉBET, Bardoc. Már harmadszor csapnak be a nemrég megnyílt helyi mobiltelefon-üzletben: megveszem a hatdolláros kártyát 27 lejért, s ők csak négy dollárt tesznek rá, kettőt levesznek, nem tudom, mire. De nagyon bosszant!
FERENCZ BÉLA, Sepsiszentgyörgy. Tanácstalan az ember, amikor a kereszténydemokraták véleményét hallja — úgy tűnik, haszonleső emberek bujtatták fel őket, olyanok, akik gátolni szeretnék a fejlődést és haladást. A helybeliek zöme azonban tisztábban látja a dolgokat, és megfelelő magyar képviselőket kíván az elkövetkező évekre.
