Párizsban 1769. július 14-én a felfegyverzett nép bevette és lerombolta a Bastille-t, a hírhedt börtönt. A francia forradalmak idején (1789–1794) a nép szétzúzta a hűbériséget, a monarchiát és létrehozta a köztársaságot. Európában a Francia Köztársaság ellen közösen indított háborút Oroszország, Poroszország, Anglia, Spanyolország, Piemont és Ausztria. Az első hadszíntérre vonuló székely huszárszázadok – hat század – 1793 tavaszán indultak Sepsiszentgyörgyről Magyarországon, Ausztrián és Németországon át, és május 12-én jelentkeztek a felső-rajnai hadseregnél, melyet Wurmser lovassági tábornok vezetett.
Ámon Gusztáv A székely katonaság története 1762–1850, illetve 1877-ig című, 1878-ban német nyelven megjelent könyvében (melyért Sepsiszentgyörgy városa díszpolgárává avatta) részletesen leírja a székely huszárezred harcait 1793 és 1815 között. E kötet anyagából Bogáts Dénes, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum főlevéltárosa a Székely Nép hasábjain folytatásokban közölt magyar nyelven. Az adatokat a székely huszárezred harcairól, hősi halottairól és sebesültjeiről a Székely Nép 1932. januárjától közölt írásaiból tallóztam.
A huszárok két százada Bora József ezredes vezetésével 1793. október 13-án veszi fel a harcot a franciák ellen. Az 1793-as háborúk ideje alatt ez a két század számos tisztet és huszárt veszített, létszámuk felére csökkent a sok sebesült miatt. 1793 végén a huszárezred kiegészíttetett. 1794-ben súlyos veszteségek érték a huszárszázadokat, június 19-én tízen meghaltak, húszan megsebesültek. A júliusi csatákban Dániel Lajos és Bora József tiszt tűnt ki vitézségével. Július 14-én elesett: szárazajtai Bakó András, gidófalvi Szabó László, árkosi Barabás Pál huszár. 1794 decemberében a rajnai vonalat ki kellett üríteni a franciák támadásai miatt. 1795 tavaszán a franciák győzedelmesen vonultak Spanyolország, Piemont, Hollandia, Belgium területén, és a Rajnánál törtek elő. Poroszország alkudozásokba bocsátkozott Franciaországgal, viszont az osztrákok és az angolok nem voltak hajlandóak a békekötésre. A poroszok április 5-én megkötötték a békét.
Szeptemberben a székely huszárezred a Neckar folyónál harcolt 20 ezer francia katonával szemben, itt fogták el Dufour tábornokot 19 tisztjével és 500 katonájával. A halottak száma több mint ezer. A székely huszárezredből elesett: Bálint Pál őrmester, lemhényi András István, nagyajtai Csüdör István, polyáni Zsidó Mihály, kézdiszentléleki Török József. Október 8-án Neckaraunál heves harcok folytak, itt halt hősi halált dálnoki Veres Márton tizedes, ikafalvi Vetés András, csatószegi Birs István, mohácsi Feridán Vaszil, cakófalvi Péter Ferenc, lisznyói Bedő Ádám, csíkszentimrei Bakó Miklós, borbándi Fara András. November 10-én Pfrimnél elesett: albisi Barabás Dániel, lécfalvi Bodor Balázs, borbándi Hárfás György, kézdialmási Csüdör Ferenc. Mocok Sándor román nemzetiségű főhadnagy vitézül harcolt. 1796-ban a front Észak-Olaszországba tevődött át, a székely huszárok Renchennél harcoltak, hősi halált halt Ferentzi Ignác hadnagy, ikafalvi Mátis Antal, futásfalvi Sandi Ignác, kovásznai Butyka Mihály, futásfalvi Sikó Balázs, mohácsi Marosán Juon, dobrai Simeder Angel, desáni Majlát Zakariás, hidasi Tompa Vaszil, vojlai Serbán Serbán, bágyoni Kőrösi György, gyéresi Tobán János, vajasdi Bakcsi Sándor, egerbegyi Albert Ferenc, csíkdánfalvi Korcság Tamás, ditrói Puskás Ádám. Megsebesült 68 huszár. 1796. november 13-án báró Szentkereszty Sámuel százados száz válogatott huszárral Oggersheimnál sok franciát levágott és ejtett fogságba, anélkül, hogy vesztesége lett volna. Nagy veszteség éri viszont a huszárezredet: elhunyt szemerjai Bora József ezredes. 1797-ben a huszárezred a Rajna két partján foglal állást négy és két századdal.
A Napóleon és Károly főherceg közötti béketárgyalás után a székely huszárok Csehországba vonultak, ahol egy évet töltöttek, harcok nélkül. 1799 elején az elhalt Bora ezredes helyébe ezredparancsnoknak Babarczi József ezredest nevezik ki. Július 28-án Höchstnél Székely Antal őrnagy megtámadja az ellenséget és 47 franciát ejt fogságba. A huszárok részéről kézdiszentléleki Ráduly Simon, vajdarécsei Net Luka, szeptember 10-én Taar Péter, Tóth István, bágyoni Csép Ferenc, Nagy Gábor, dálnoki Teleki Sándor és berecki László József huszár esett el. Október 5-én hősi halált halt szotyori Nagy Péter és csíkcsicsói Sikó János. 29-én Bürkenaunál elesett: Damo Ferenc, Gorin Zsigmond, Atzél Joun, Popa Simon. Az ezred vesztesége 1799-ben összesen 208 fő. A huszárok minden ütközetben kitűntek és kitüntetéseket kaptak.
1800 elején az ezred különböző helységekben táborozott, ekkor vonult nyugdíjba Czikó Ferenc és Simon Emanuel százados. Petrik János százados az ausburgi tábori kórházban meghalt. A franciák május 4-én átkeltek a Rajnán. A huszárok közül sokan elestek a kialakult ütközetekben. Június 19-én elesett miklósvári Szalmacsek Sámuel és Székely Sándor százados.
Június 20-án a 16 órán át tartó ütközetben ezer ember elesett. Itt halt hősi halált gyergyóremetei György István, ditrói Csíki János, csíkdánfalvi Bíró János, Kiss Pál és Nagy András huszár. Július 22-én Szentkereszti Zsigmond tábornok parancsnoksága alatt álló csapatok megtámadták a franciákat, mely alkalommal a székely huszárok fényes rohammal kiverték és Ysenborgot megtisztították tőlük. Ebben a rohamban esett el kászonimpéri Balázs Ádám, tövisi Girbeu János, csíkszentimrei György András, csíkszentmártoni Részeg András és a Magyarországról való Samlik György.
1801-ben újra fegyverszünetet kötöttek a szövetségesek és a franciák, melyet 1801. február 9-én a luneville-i béke követett. A kilenc évig tartó háborúnak vége szakadt, Magyarország és Erdély óriási áldozatokkal járult viseléséhez. Katonát, pénzt, gabonát erejükön felül adtak. 1801. március végén az ezred visszaindulhatott Székelyföldre. Május 14-én lépték át a határt, július 14-én érkeztek haza. Útjuk Erdélyen keresztül diadalmenet volt. A lakosság mindenhol zászlókkal és virágokkal vonult ki a hős ezred elé, mely ezredben 75 huszárnak díszítette mellét vitézségi érdem.
Az ezred 1801-től 1805-ig békében élt hazájában, mely idő alatt Franciaországban és Európában nagy események játszódtak le. Napóleont 1804. december 2-án császárrá koronázzák, 1805-ben Olaszország királya is lett. A szövetségesek új koalíciót hoztak létre, a háború újra fellángolt.
1805. augusztus elején a huszárezred parancsot kapott, hogy Bécsbe induljon. Az ezredet báró Geringer ezredes vezette. Két huszárosztály Sepsiszentgyörgyről Fogarasra vonult, ahol felvette az ott állomásozó huszárokat. Az ezred október 17-én érkezett Bécsbe. Első összecsapása az ellenséggel 1805. november 5-én Pottenbrunnál volt, ahol mind a tisztek, mind a legénység régi híréhez méltónak mutatkozott. Hősi halált halt csekefalvi Györfí Pál és csíkcsatószegi Bors Gábor. A székely huszár- és két székely gyalogezred 17-én Erdrergnél teljesített előőrsi szolgálatot. Az austerlitzi csatában Napóleon szétverte a szövetségeseket, az oroszok 21 ezer, az osztrákok hatezer embert veszítenek. A székely huszár- és gyalogezredek is tekintélyes veszteséggel vonultak el. A huszárezredből elesett: Albert József tizedes, Dán István, Pópa Jakab, Nyire György, Simonfi János és Salamon Sámuel. Megsebesült Geringer ezredes, tizenkét huszár eltűnt.
December 3-án Ferenc király találkozott Napóleonnal, hogy tárgyaljanak a megkötendő béke feltételeiről. Nemes Ádám és Kovács Ferenc főhadnagy parancsnoksága alatt 60 székely huszár kísérte az osztrák tisztikart. A békét december 26-án Pozsonyban megkötötték. Az ezred 1806. január 19-én parancsot kapott a hazatérésre, s újra pihenhettek három évig. A tisztikarból nyugdíjba ment Székely Antal őrnagy, Baranyai Mihály, Ekard Ádám, Hollósi István, Mocok Sándor, Fönsch Pál százados, Gróf Lázár Lajos főhadnagy, Lukács Antal, Daczó József és Bihari József hadnagy. Báró Geringer Gábor ezredest tábornokká nevezik ki, helyébe Rakovszky Márton alezredes lépett. Ide nyert beosztást báró Kemény János alezredes, Reinisch János őrnagy, gróf Kálnokí János és Szentiváni István százados, Rajkovits János főhadnagy. Más ezredekhez helyezték Kiss Mihály hadnagyot és Klaudi Péter főhadnagyot.
1809-ben újra háborút indítottak a szövetségesek Napóleon ellen német, olasz és lengyel hadszíntereken. A székely huszárok Lengyelországba kerültek, május 5-én az egész ezred Varsóban volt. Innen a Visztula mellé rendelték ki a huszárokat századonként. Június 5-én Konrád főhadnagy feltartóztatta az ellenséget és egy ellenséges ezredest levágott. A huszárok közül elesett: csíkjenőfalvi Kozma József, nagyajtai Szentmártoni István, dobrai Sinke György. Július 25-én újra fegyverszünetet kötöttek, a huszárezred Magyarországra vonult, és a Vág völgyéből Galíciába vezető utat őrizte. Itt osztották ki a vitézségi ezüstérmeket Kádár Sámuel, Vajda István és Madaras Ferenc huszárnak. Az ezred Galícián és Bukovinán keresztül november 18-án Erdélybe érkezett. Parancsnokát, nagyrákói báró Rakovszky Mártont tábornokká nevezték ki, helyébe Fuckweiler ezredes lépett.
Napóleon orosz hadjárata volt az első, melyben vereséget szenvedett. Ez a vereség arra késztette a poroszokat, hogy Ausztriát, Angolországot szövetségbe vonva újabb háborút indítsanak. 1813-ban Ausztria is részt vesz a háborúban, a huszárezred Bukovinán, Galícián keresztül Morvaországba vonult, innen Bajorországba kerültek.
1813. december 24-e gyászos emlékű nap az ezred történetében, ekkora veszteség soha nem érte. 42 huszár esett el és 48 sebesült meg a Saint Croix-nál lefolyt csatában. A székely huszárok 1814 elején átlépték a francia határt, követve Napóleon visszavonulását. A gróf Wrede hadtestéhez beosztott székely huszárezred Joinville-ig ért el. A betegek száma ijesztő módon növekedett, csak a székely huszárezrednek 24 betege volt. Február 21-én St. Martin és Orilly Mithaud francia tábornok vezette csapatok és a huszárezred között véres ütközet alakult ki. A székely huszárok közül elesett: Nyíredi János tizedes, Barkó József, Benkő Sámuel, Györkény József, Bors János, Keserű Ferenc, Keresztes András, Balázsi János. Az 1814. március 23-ai cordemanges-i ütközet az utolsó, melyben a székely huszárok a francia hadjáratokban részt vettek.
1814. április 2-án bevonultak Párizsba, ezt követte nemsokára a békekötés. Június 3-án az ezred parancsot kapott a hazatérésre. Négy hónapnál tovább tartott, amíg elérték a határt.
1815-ben újra hadi zajjal telt meg Európa, melyet ismét Napóleon okozott. A székely huszárezred újra útnak indult, de nem jutott el, csak Elsassig. Harcra nem került sor. Rövid táborozás után 1815. szeptember 17-én végleg hazatértek.
A székely huszárezred a török és a francia háború mintegy kétszáz csatájában vett részt, több mint ezer embert veszített. A székely huszárezred hősi halottai a történelem mostohagyermekeivé váltak. A román történelemkönyvekben alig írnak említésre méltót az erdélyi hadak részvételéről a napóleoni háborúkban. A hősi halottak névsora – legyenek magas rangú tisztek vagy közkatonák, magyarok, székelyek, románok vagy más nemzetiségűek – alig ismert a román történészek előtt. Porladó csontjaik egész Európa területén nyugszanak.
Dicsőség a hősöknek.
