Nézem, milyen hosszú hurka,
pedig az élete kurta,
s kacsingat rám gömbölyded
orcája a gömböcnek.

Mit kíván, mit kíván
kinn a zörgő kicsi szán?

Tiszta pitvart,
sose ótvart,
ügyes kezet, leleményt,
nem pörsenést, kelevényt.

Mosoly, ne légy mostoha,
szeressen az iskola,
barátok is – szívesen,
s könyvecskéim színesen.

Mit kíván, mit kíván
egyebet a kicsi szán?

Amit kíván, meglesz százszor,
ni, már ugrom is az ágyból!

A hóember

Milyen hideg a hóember,
pedig mégis, de jó ember,
kobakja hó,
pocakja hó,
tiszta, jó,
hűvös hó.

Ha ránézel, megnevettet,
seprűjével nem seperget.
Nem, mert lusta, de hát: hó,
s nem tudja, hogy mi a jó.