Az ember azt hinné, hogy ez a fellendülés valahol meglátszik, javul az egészségügyi ellátás, gyakorlatiasabb lesz az oktatás, új utak épülnek, és az aktív, képzett munkaerő hazavándorol a lassabban fejlődő nyugati államokból. Közben a valóság mást mutat: az alapvető gyógyszerek beszerzése is gond – a tetanuszoltás hiánya inkább afrikai állapotokat tükröz –, még mindig nálunk a legmagasabb a csecsemőhalandóság az Európai Unión belül, az iskolaelhagyás, az írástudatlanság mértéke, itt jut a legkevesebb orvos a betegekre, autópálya a közlekedés és a gazdaság felgyorsítására, és itt hanyagolják leginkább a környezetvédelmet. Városaink képe leromlott, elhanyagolt, falvaink csatornázása sok helyütt még el sem kezdődött, a nyaklótlan erdőirtást semmi nem akadályozza, tömegeket vonzó turisztikai célpontjaink jelentős része bokáig szemétben úszik. Ami elkészült, abban sincs köszönet: van már lebontott és felfüggesztett autópályánk, és a napokban derült ki, hogy a Piteşti–Nagyszeben szakasz tervezése is elhibázott, tehát az eddigi késésekhez újabb évek adódnak hozzá. Az országutak forgalmát már tíz centiméteres hó is lebénítja, noha a hóeltakarítás többe kerül, mint Kanadában, a kivándorlás pedig megállíthatatlannak látszik.
Mindez azonban valahogy elkerüli a döntéshozók figyelmét. A parlament nyugodtan vakációzik, noha komoly lemaradásai vannak, a tavaly napirenden szereplő, nyolcszáznál több törvénytervezetnek felét sem vitatta meg, azt sem alaposan, hiszen többet is azonnal módosítani kellett (legutóbb a juhászkutyák számára vonatkozó szabályozást). Idén ennél is rosszabbul fog teljesíteni, hiszen a speciális nyugdíjak mellett szép csendesen azt is megszavazták, hogy az igazolatlan hiányzásokért ne 350, hanem csak 70 lejt vonjanak le a bérükből. Egy százalékot. Ebből nem csupán azt tudjuk meg, hogy havi 7000 lej az alapbérük, hanem azt is, hogy még többet akarnak lógni, sokallják a négynapos munkahetet.
A következő hónapokban valószínűleg gyakrabban fogunk hízelgő szövegeket hallani, választási év van. A mi dolgunk számonkérni, hogy az általunk megválasztott, adóinkból fizetett méltóságok milyen munkát végeztek, és hogy miért állunk ilyen rosszul a legjobb mutatókkal.