Pontosítok: az egyik, nem csupán háromszéki, de akár erdélyi jelentőséggel bíró egyházközség története elevenedik meg dr. Kinda Eleonóra frissen megjelent könyvében. Illyefalva ugyanis nemcsak egyháztörténeti szempontból érdekes településünk, de zaklatott múltja, Székelyföld életében játszott fontos szerepe is mindig nagy érdeklődést váltott ki a történészek körében, és nem csak.
A település amolyan hídfő volt a székelység földje és a szászok földje között, s ebből kifolyólag is mintha több jutott volna neki a történelem viharaiból. Volt egyszerre város és falu, vásártartó és attól megfosztott, a környék lakói számára számtalan esetben oltalmat és védelmet nyújtó, hisz vártemplomának kapui mindannyiszor megnyíltak, valahányszor ellenség elől kellett menekülniük a környező falvak lakóinak. A maiak viszont arra is büszkék minden bizonnyal, hogy három íróóriás és egy híres negyvennyolcas szobra díszíti a felújított Séra-kúria előtti kis teret, s ha belép az érdeklődő az épületbe, rabul ejti az ott berendezett kiállítás, amely a szobrokba merevített nagyok munkásságát mutatja be igen vonzó formában.
Mindezek sejtetik, hogy Az illyefalvi református egyházközség története a kezdetektől című munka – bár elsősorban e vallásfelekezeti közösség létrejöttével, sorsának alakulásával foglalkozik – nem kerülheti meg magának a településnek a történetét, ha röviden is, bemutatja azt, mert annak dacára, hogy több felekezet is jelen volt és jelen van a községben, magának a református egyház történetének alakulása meghatározta az egész lakosság életvitelét. A könyv elé írt ajánlásában a gyülekezet egykori lelkipásztora, Kató Béla püspök is azt hangsúlyozza, hogy az egyház története tulajdonképpen a település története, s minden felelevenített esemény elgondolkodtató és tanulságos. Az, ami Illyefalván az elmúlt huszonöt esztendő alatt történt, s ami a települést rendkívül ismertté tette szerte a nagyvilágban, annak az erőnek és összefogásnak köszönhető, ami nem valósulhatott volna meg a református, s persze, más felekezetek gyarapító közreműködése nélkül.
Jelen kiadványnak más hozadéka is lehet, s ebben látom értelmét a további biztatásnak: hátha e példa útmutatásként is szolgálhat mindazok – pedagógusok, lelkészek és mások – számára, akik késztetést éreznek, hogy részt vállaljanak múltunk e részlegének, az egyházközségek, települések történetének felkutatásában, megőrzésében, közkinccsé tételében.
Dr. Péter Sándor
