Ott, ahol a munka dandárja zajlik, ott, ahol megtervezik a jövőt, ott, ahol millió verejtékcseppel áztatják a kivitelezés, a beteljesülés útját, ott, ahol a munka fáradalmát nyugtázó zokszó veri fel a csendet. Testnevelők ők, sportéletünk szürke eminenciásai.

Csavar Krisztina

,,A mindennapos játék mellett korán kapcsolatba kerültem a sporttal, így aztán a döntés is hamar megszületett: sporttanár leszek. A rendszeres sportolás — kosárlabdáztam — továbbérlelte bennem a korábbi döntést, bővítette látókörömet, s ahogy teltek az évek, egyre jobban kikristályosodott az elhatározás: nem lehetek más, mint sporttanár. Csak így tudok igazán érvényesülni, csak így tudom elképzelt emberi kapcsolataimat kiépíteni, csak így járulhatok hozzá az egészséges nemzedék neveléséhez, formálásához."

Névjegykártyája

Sepsiszentgyörgyön született 1983. január 18-án. Édesapja, Lajos, munkás, édesanyja, Márta Gizella, kereskedő, ma nyugdíjas. Az I—IV. osztályt a 6-os számú Általános Iskolában végezte, aztán a Mikes Kelemen Főgimnáziumban folytatta iskoláit, itt érettségizett, majd a brassói Transilvania Egyetem sport és testnevelés karán szerzett sporttanári oklevelet 2005 tavaszán. Kosárlabdára szakosodott. A Közgazdasági Iskolaközpontban kezdett tanítani 2005 őszén, 2007. szeptember 1-jétől pedig az Ady Endre Általános Iskola (volt 6-os számú Általános Iskola) testnevelő tanára. Ma még hajadon.

Sportoló pályafutása a kosárlabdához kötődik. 1995-ben a 19. minikosár-fesztiválon, bajnokságon bronzérmet szerzett csapatával, s őt választották a legtechnikásabb játékosnak. Két évvel később mint ifjúsági III-as korosztályú játékos nyert újabb bronzérmet. Végigjátszotta az ifjúsági II-es és I-es bajnokságokat. Játékos pályafutásának az egyetem vetett véget. Tanítványai a Közgazdasági Iskolaközpontból megyei harmadik, illetve második helyig jutottak kosárlabdában. Idén pedig tornában szereztek tanítványai bronzérmet. Ilyen rövid idő alatt többre nem is igen volt lehetőség.

,,Egyszerűen, szerényen, de egészségesen és boldogan élni, mások javára tevékenykedni, munkám révén másokat is boldoggá tenni, ez az én életem célja, s nem több."

Ezt a szerény, de nagyszerű célt remekül szolgálja tisztességtudata, határtalan önbizalma. Tudja, hiszi, hogy amihez hozzákezd, azt kivitelezi, mert hisz saját maga erejében, képességében, szorgalmában. Igen tiszteli embertársait, s ezért nem szeretné becsapni őket, nem szeretné, hogy mások csalódjanak benne, mert ő maga sem szereti, ha csalódnia kell másokban. Talán ezt a csalódást akarja megelőzni, elkerülni akkor, amikor észrevételeit, sejtéseit szépen, előzékenyen közli az illetőkkel, mondom, szépen, hogy sértődés ne legyen belőle, csak egyszerű tudomásulvétel. Más a képlet az önmagával szembeni viszonyulásában. Kerüli az önteltséget, ha kell, többször is átgondolja saját maga tetteit, dolgait, hogy még véletlenül se ártson másoknak, bántson másokat. Jó akar lenni, s ez számára szempont.

Nincs elragadtatva a megye sportéletével. Mint volt kosárlabdázó, az csak természetes és logikus, hogy el van telve a kosárlabda aktuális eredményeivel, viszont nem tudja felejteni, hogy nem is olyan rég még két sportjáték — a labdarúgás és a kézilabda — sok örömet hozott a város sportbarátainak. Egyszerűen nem érti, hogyan hagyhatta a megye sportvezetése így alászállni a sportéletet.

,,Más a helyzet a iskolai sportban. Ott mind az anyagi háttér, mind a szervezés rendeződni látszik, s ennek első bizonyítéka az a megpezsdülés, mely már ősszel érezhető volt. S ha ezt tartani tudjuk, csodálatosan szép eredményeket fogunk elérni, hiszen sok, nagyon sok tehetség rejtőzik gyerekeinkben.

Tervem, vágyam? Szeretnék egy végleges katedrát szerezni itt, Sepsiszentgyörgyön, aztán következhet az esküvő, a boldog családi légkör megteremtése, gyerekek szülése, nevelése. Nem az a szempont, hogy mik lesznek, kosarasok vagy labdarúgók, a fontos az, hogy egészségesek legyenek, tisztelettudók, és nagyon boldogok."

Úgy legyen!