Otthon a kultúrában mottóval négy tematikus év fogja össze a Sepsiszentgyörgy, Székelyföld kulturális fővárosa kezdeményezést: 2013-ban a Hang és szó évét, 2014-ben a Játék, 2015-ben a Hagyomány évét tartották, a sort idén a Kép éve zárja. Ennek szerves része a film világa is, ezért szabadidős rovatunkban ezzel az ágazattal foglalkozunk – nyilván, a teljesség igénye nélkül, hiszen a téma könyvtárnyi kötetet is megtölthetne. Az érdeklődés viszont nagy, rengetegen próbálnak filmezni felvevővel, telefonnal, fényképezőgéppel is. A kérdéskört a sepsiszentgyörgyi származású, Brassóban élő, de magát európai polgárnak és utazónak valló Kelemen Andrással boncolgattuk. Ő amatőr filmesként határozza meg magát, de a műhelyéből kikerülő képsorok szakmai elhivatottságot mutatnak, főként a természetfilmezés terén.
Első kérdésünkkel azt firtattuk: Mi a különbség profi és amatőr filmes között?
– Lényeges eltérések vannak, amelyeket nem csak a felszerelés, a technika vagy a filmes életkora ad. Vitathatatlan, vannak idős filmesek, akik egész életükre megmaradnak az amatőr szinten, ugyanakkor huszonéves fiatalok a profik világába léphetnek. Én azt hiszem, a két csoport közötti különbséget a gondolkodásmód adja. Az örök amatőr egész életében arra vár, hogy majd valaki felfedezi őt. Ez téves. Csak azt fogják felfedezni, aki valami különlegeset nyújt, olyant alkot, amire mások nem is gondolnak. Az örök amatőr állandóan feltételhez köti fejlődését. Ha majd lesz egy jó kamerám, ha majd ez vagy az történik...
Tehát az első feladat az amatőr gondolkodásmód legyőzése. Azokból, akik képesek ezen túllépni, lesznek a profik – azzá válnak maguk által. A leggyakoribb hiba, amikor az amatőr arra vár, hogy egyszer majd profi lesz. Általában belőlük lesznek az örök amatőrök.
Sokan arról álmodnak, hogy majd felfedezik őket, vagy valami nagy lehetőséghez jutnak. Jelzem, senkit nem fedeznek fel, és szinte kizárt, hogy nagy lehetőséget kapjon. Ebben még véletlenül se ringassa magát senki, mert nagyot csalódik. Azaz felfedezhetnek, de csak akkor, ha „könnyen észrevehető vagy”. A másik hiba, amikor valaki különböző mondvacsinált, a távoli semmibe vesző pontokat határoz meg a továbblépés útjának. Majd ha ez, majd ha az történik, ha lesz rá pénz, akkor készíti el élete nagy alkotását. Ez nem igaz, egyetlen világhírű filmes sem így kezdte. A fejlődéshez munka kell, elkötelezettség, ez akkor is érvényes, ha valaki csak a maga szórakoztatására filmez.
– Világhírű filmesekről beszélsz, ők forgatókönyvek alapján dolgoznak. Szükség van erre egy családi filmhez, mondjuk, egy esküvő filmezéséhez is?
– Igen, a forgatókönyv a filmezés alapja. Ha nem is írjuk le, ott kell lennie a fejünkben, aszerint kell dolgozni, a véletlenszerű filmezés biztosan sok hibát hoz, még egy esküvői felvétel esetében is.
– Csak profi felszereléssel lehet jó filmet készíteni?
– Ez téves gondolat. Megvan a verseny a filmkészítők között, szeretnek gépeikkel dicsekedni, szívesen használnak bonyolult technikai kifejezéseket. De ettől még nem biztos, hogy jó lesz a felvételük. Sok új alkotásnak nincs olyan sikere, mint harminc, negyven évvel ezelőtti, kezdetleges technikákkal készült filmeknek.
– Mit tanácsolsz a technika kiválasztásához?
– Ma már lényegében mindenki rendelkezik filmfelvevővel, erre szinte minden telefon, fényképezőgép alkalmas. És sok esetben jó minőséget produkálnak. Én azt mondom, a kezdéshez nem kell méregdrága felszerelés. De ha valaki szakosodik, például természetről, vadakról akar filmeket készíteni, elengedhetetlen egy bizonyos szintű felszerelés, ami mellé nyilván a szakmai tudás is szükséges. Sőt, ebben az esetben a vadvilágról is sokat kell tudni, ismerni kell az állatok viselkedését, nem utolsósorban az álcázási lehetőségeket. A vadat általában távolról lehet nyugodtan filmezni, szükségünk van tehát egy stabil állványra és olyan objektívre, mely minőségi romlás nélkül teljesíti a nagy távolságra való filmezés követelményeit. A vad nem a napfényben, inkább hajnalban, estefelé hagyja el rejtekhelyét. A gyenge fényviszonyok újabb kihívást jelentenek. Teljesen más a helyzet például a sportesemények filmezésénél. Az esküvők filmezését kimondottan sokan kedvelik, és gondolják, hogy értenek is hozzá. Meg kell nézni az ilyen felvételeket, bizony látszik, hogy a filmes meggondoltan dolgozott-e. Azt hiszem, pontosan kell ismerni az esküvő menetét, a helyszíneket, mindig a megfelelő pozícióban kell elhelyezkedni, és még arra is gondolni, hogy a vendégseregből lehetőleg mindenki megjelenjen egy-egy filmkockán.
A mondás Andy Vajnától származik – még a nyolcvanas évek közepén-végén nyilatkozta ezt –, és nagyon illik az amatőr filmesekre is. Megkérdezte tőle egy újságíró, hogy mi a különbség a magyar és az amerikai filmesek között. Erre azt válaszolta: az amerikaiak két évig gondolkodnak és két hétig filmeznek, a magyarok két hétig gondolkodnak és két évig filmeznek.