– Ha jól tudom, te Ausztráliában laksz és edzel, illetve Ázsiában versenyzel. Megbántad, hogy több ezer kilométerre elköltöztél az otthonodtól?
– Nem töltöm az egész évet Ausztráliában, amikor tehetem, itthon vagyok. Egyáltalán nem bántam meg, hogy elköltöztem. Lassan több mint három éve, hogy meghoztam ezt a döntést, és földrészt változtattam. Azt mondhatom, hogy ott kezdtem újra a karrieremet, hiszen addig félprofi voltam. Itthoni szinten meg tudtam élni, de nem tudtam nemzetközi versenyeken részt venni. Akkor Románia-szinten az egyik legjobb voltam, de nemzetközi szinten inkább duatlonban, mint triatlonban számítottam. Azért költöztem Ausztráliába, hogy a nemzetközi triatlonban jó eredményeket érjek el, és nevet szerezzek magamnak. Az elején támogatók nélkül kezdtem – most már több ázsiai támogatóm van, és a Sepsiszentgyörgyi Polgármesteri Hivatal is segít –, ami azt jelentette, hogy az edzések mellett dolgoztam. Kertészként, úszásoktatóként, pizzafutárként, kerékpáros taxisként, konyhai segédmunkásként és biciklis üzleti elárusítóként tartottam fenn magam.
– A sportolás mellett dolgoztál is. Azt hiszem, nem lehet könnyű a kettőt összeegyeztetni.
– Az biztos, hogy nem volt könnyű, hiszen mindennap úgy reggel ötkor keltem, és egyből mentem edzeni. Nagyjából délig befejeztem az edzéseket, majd utána következett a munka. Ez így ment hétfőtől vasárnapig. Ez eléggé káoszos időszak volt, és szerintem azért tudtam csinálni, mert motivált, hogy azért mentem oda, hogy sportoljak és egyre jobb legyek. Ha valaki azt mondta volna előtte, hogy én ezt meg tudom csinálni, akkor annyit reagáltam volna, hogy ez lehetetlen. Most is azt mondom: kisebb csoda, hogy kibírtam.
– Mesélj kicsit a 2015-ben elért eredményeidről. Elégedett vagy? Melyikre vagy a legbüszkébb?
– Nagyon hosszú idény van mögöttem, hiszen február végén volt az első versenyem, és még december elején mindig versenyeztem. Hat világkupa-megmérettetésen vettem részt, és ebből négyszer sikerült az első tízben végeznem. Azt hiszem, tavaly a legbüszkébb a tajvani világkupán elért nyolcadik helyemre voltam, amúgy világkupán a legjobb eredményem egy negyedik hely 2013-ból. A 2015-ös évet jónak értékelem, de inkább stabil volt, mert sok versenyen tudtam jót menni. Egy top tízes helyért mindig nagyon meg kell küzdeni, de mint sportoló úgy érzem, mindig lehetne jobb.
– Mi volt a legemlékezetesebb pillanat tavaly a versenyek folyamán, és mit felejtenél el legszívesebben?
– Azt hiszem, a Japán Világkupa volt a negatív élmény, mert életemben először besoroltak a legjobb négybe, ami hatalmas nyomást gyakorolt rám, és így csak tizedik lettem. A pozitívum, hogy megvédtem az országos bajnoki címemet, ami már elvárás is.
– Hogyan készülsz egy versenyre?
– Átlagosan egy nap edzéseimet két részre tagolom. Délelőtt vannak a hosszabb, fontosabb edzések, és délután egy könnyebb programot állítok össze. Hetente átlagban tizenöt edzésem van, ami körülbelül 20–25 óra edzést jelent, illetve a regenerációs rész még 5–10 óra.
– Milyen célt tűztél ki magadnak 2016-ra? Milyen megmérettetésekre vállalkozol?
– Március végén lesz egy fél Ironman-verseny Tajvanban. Szép emlékeim vannak erről a versenyről, hiszen ahogy az előbb is említettem, itt szereztem azt a bizonyos negyedik helyet, és azóta nagyon sok támogatóm van, nagyon sokan szurkolnak nekem, lassan többen ismernek ott, mint itthon. Erre a versenyre szinte biztos, hogy nem leszek csúcsformában. Pár hete kezdtem el a felkészülést, de komolyabban csak akkor tudok hozzálátni, ha visszaértem Ausztráliába. A folytatásban lesz Vietnamban egy világkupa-, illetve egy Fülöp-szigeteki verseny, aztán következik az országos bajnokság itthon. Utána esedékes egy jelenleg még kérdőjeles verseny, majd egy újabb verseny Tajvanban és újabb világkupa Kínában. Szeretnék a legjobb tízben végezni ezeken a versenyeken, és újra dobogóközelbe kerülni.
– Hogyan tudod motiválni magad?
– Ebben a sportban a saját határaimat is kitolom, hiszen fontos, hogy egyre jobb legyek és minél jobb eredményeket érjek el, emellett pedig az idővel is harcolok. Most már profi triatlonista vagyok, ami azt jelenti, hogy ebből élek. Persze, egy sportolónak a pénz nem az elsődleges célja, de ha ebből élsz meg, akkor kötelességed, hogy minden reggel felkelj, és az edzés legyen az első. Én elsősorban magamat akarom legyőzni, és utána az ellenfeleket.
– Hárompróbásként a futásban, a kerékpározásban és az úszásban is nagyon jól kell teljesítened. Te a három közül melyiket szereted a legjobban, és melyikben vagy a legjobb?
– A kerékpározás nagyon jól ment tavaly, de egykori atlétaként a futás is az erősségemnek számít. Nekem az úszás a gyenge pontom, így azt próbálom fejleszteni. Mondjuk, fél Ironman-versenyen a távokat figyelembe véve – azaz 1,9 km úszás, 90 km kerékpározás és 21 km futás – az úszás a legkevesebb. Ha Ironmant teljesítek, akkor minden duplázódik, és 3,8 km úszás vár rám, de az egy óra alatt le van tudva, a 180 km kerékpározás úgy öt óra alatt megvan, és a 42 km szaladás újabb három óra. Én azt mondom, hogy a két nagyobb próbára több hangsúlyt kell fektetni.
– Milyen érzés teljesíteni egy fél Ironmant vagy egy Ironmant?
– Az az igazság, hogy amikor áthaladok a célon, mindig arra gondolok: ez lehetett volna jobb is, vagy eszembe jut, hogy esetleg hol hibáztam, és soha nem vagyok elégedett, amikor beérek a célba. Általában el kell telnie a verseny után egy-két napnak, és akkor én is át tudom gondolni, hogy milyen pozitívumokat kaptam. Az mindenképp pozitívum, hogy teljesítek egy ilyen versenyt, hiszen már a végén csak arra tudok gondolni, hogy befejezzem. Nemegyszer a fájdalom miatt volt olyan, hogy azt mondtam, én többet nem csinálom ezt, ebből elég, de ez hamar elillant. Véleményem szerint a triatlon az egyik legnehezebb sport, és nem azért, mert annyira technikás, hanem mert fizikálisan nagyon igénybe vesz, és három sportban kell jónak lenned.
– Amúgy mikor kezdtél el triatlonozni? Mi vonzott benne?
– Én eleinte duatlonnal foglalkoztam, és egy idő után elkezdtem triatlonozni is. Duatlonistaként több nemzetközi versenyen is részt vettem, és triatlonban országos versenyeken álltam rajthoz. Körülbelül öt éve álltam át teljesen a triatlonra, a duatlon inkább egy ugródeszka volt.
– Mely ifjúsági eredményeidre vagy a legbüszkébb?
– A magyar bajnokságban egyszer felállhattam a dobogó harmadik fokára, ami nagy eredmény, hiszen abban a bajnokságban ifjúsági szinten a világ legjobbjai versenyeznek. Ezen eredmény után kaptam meg azt a löketet, hogy igen­is érdemes ezt a sportot űzni. Emellett még U23-as duatlon-világkupán is volt két dobogós helyezésem.
– Kicsit a pihenésről is beszéljünk, hiszen minden sportolónak szüksége van pihenésre. Te mivel pihened ki magadat?
– Azt szokták mondani, hogy a pihenés alatt fejlődik az ember. Ha nagyon kemény edzéseim vannak, akkor nem igazán van kedvem kimozdulni otthonról. Amikor itthon vagyok, a barátaimmal töltöm a szabad időmet, részt veszek különböző kulturális eseményeken, amikor Ausztráliában vagyok, kirándulok, esetleg az óceán partján pihenek.
– Véleményed szerint Romániában milyen szinten van a triatlon?
– Négy éve alakult egy új triatlonszövetség, és úgy gondolom, nem végeznek rossz munkát. Persze, van hová fejlődni, és a nulláról nehéz építkezni. Egyre népszerűbb ez a sportág Romániában is, hiszen vannak olyan versenyek, amelyeken közel ezer sportoló vesz részt. Véleményem szerint az itteni triatlon körülbelül tíz évvel van lemaradva az élvonaltól.
– Néhány hete vagy itthon, és több programot szerveztél felnőtteknek és gyerekeknek. Volt érdeklődés?
– Igen, volt jó pár érdeklődő. Iskolákban tartottam előadásokat gyerekeknek, ahol a triatlonról meséltem, úszást oktattam az uszodában, a paralimpiára készülő sportolók támogatása céljából szerveztem gyűjtést, és előadás-sorozatot tartottam felnőtteknek.
– Ennyi év után mit kaptál a triatlontól?
– Teljesen más ember lettem, és teljesen más lett az értékrendem. Megtanultam, hogy mindenért meg kell küzdeni, hiszen semmit nem kapunk ingyen, és a triatlon rávezetett arra, hogy merjek nagyot álmodni. Rengeteg munkával és akarattal lehetséges romániai hárompróbásként nemzetközi szintre jutni. Nagyon sok mindent kaptam a triatlontól, mindenképp pozitívum az életemben.
– Mik a távlati céljaid?
– Különböző nagy világkupákon szeretnék dobogós helyezést elérni, és továbbra is a triatlonnak akarom szentelni az életem, ameddig csak fizikailag képes vagyok rá.