Nem tudni egyelőre, merre alakulhat az ivóvíz-szolgáltatás és szennyvízelvezetés díjszabása a négy háromszéki városban, valamint a községekben, amelyeket a regionális szolgáltatóvá vált Közüzemek lát el. A vállalat vezetősége szerint egyelőre jelentős emelésre nem kell számítani, viszont több kérdés is nyitott.
A Közüzemek előző évekbeli árpolitikáját elsősorban a városi hálózatok korszerűsítését célzó nagy értékű (nagyjából hatvanmillió euró) pályázat nyomán az Európai Fejlesztési és Újjáépítési Bankkal szerződött hitel határozta meg. Ennek törlesztése azt feltételezte, hogy az ivóvíz- és csatornadíj alakításába beleépítsék azokat a költségeket, amelyek a hitel törlesztéséhez kapcsolódtak. A hitelre egyébként az előfinanszírozás miatt szorultak, hiszen saját forrásból nem tudták volna előteremteni sem az önrészt, sem az előre nem látható költségekre elkülönített összegeket – osztotta meg lapunkkal Kozsokár Attila aligazgató.
Idén áprilistól 2027-ig csak az inflációs kiigazítás marad, amit figyelembe vesznek a tarifák kialakításánál, tizenegy évig ugyanis türelmi időt kaptak a pénzintézettől – tette hozzá.
Az aligazgató szerint, ha esetleg emiatt nem kell emelniük az árakat, a díjszabást más tényezők is befolyásolhatják. Egyrészt az ivóvíz- és szennyvízhálózat korszerűsítése nyomán elkészült beruházások, melyekkel a vízházak, átemelő állomások, ülepítőtelepek energiaszükséglete megnőtt. A vállalat számításai szerint összköltségeiket nagyjából két százalékkal toldja meg.
A másik nagy kiadás a személyzeti. Kormányzati döntésekkel az elmúlt három évben elég gyors ütemben növelték a minimálbért, ami megterhelést jelentett eddig is, és ha folytatódik, szintén hozzájárulhat a költségek növekedéséhez.
További tényező a tevékenység bővítése. Ha a Közüzemek újabb községekben, falvakban veszi át a szolgáltatást, személyzetbővítést feltételez – jelenleg nyolc községgel négy személy foglalkozik, ami így is kevés –, tehát újabb kiadásokkal kell számolni.
És végül befolyásoló tényező lehet, hogy a szennyvízkezelés nyomán keletkező iszap elhelyezése hatalmas költséget jelent, most ezt Háromszéken csak a lécfalvi integrált hulladékkezelő központba lehetne elhelyezni – a városi lerakókat ugyanis lezárták –, de az még nem működik. Nagy távolságra kell elszállítani, az átvételi költségek is magasak, ami újabb egyszázalékos kiadásgyarapodáshoz vezethet.
A felsoroltakkal szemben megtakarítást hozhat, hogy a korszerűsített rendszer egy része automatizált, így nem lesz szükség annyi emberre a működtetéshez, mint eddig. Ezzel viszont csak a személyzeti költségek terén egyenlítődnek ki a kiadások, a dologiaknál marad a költségvetési megterhelés.
Kozsokár Attila úgy látja, az említett változások a legborúlátóbb számítások szerint is legtöbb két százalékkal növelhetik a díjat. Keveset tudni viszont arról, hogy az elkövetkezőkben az unió, valamint a román kormány milyen döntéseket hoz az árpolitikával kapcsolatosan.
