Az egyik zavaros leves az úrhatnámság banánhéján elcsúszott Gabriel Opreáé, aki ellen bűnvádi eljárást készül indítani a korrupcióellenes ügyészség, mert belügyminiszterként jogtalanul használta a hivatalos rendőri kíséretet. Egy-két alkalom talán elcsúszott volna, de az állandósult visszaélés sokba került az államnak, amelynek ellenőrző szerveire amúgy nem vet túl jó fényt, hogy csak akkor kaptak észbe, amikor már emberéletet is követelt. Mivel még a Colectiv-tragédia is friss, elkerülhetetlen a következtetés, hogy más téren sem megelőzés, hanem inkább utólagos kapkodás folyik...
Többek között a kétfordulós polgármester-választás ügyében: értettük, hogy amikor az NLP megszavazta az egyfordulós törvénymódosítást, az SZDP volt hatalmon, de akkor nem is nagyon hangoztatta ennek a változatnak a veszélyeit, habár amit cserébe kapott – a külhoni románok levélben való szavazása –, elég felemás megoldás. Most sikerült az elfuserált munkát a független kormányfő nyakába varrni, aki megnézheti magát: ha a meglévő jogszabályt alkalmazza, a baloldal emberének bélyegzik, ha vállalja az elkésett – alkotmányosság szempontjából vitatható – javítást, jobboldali elhajlással vádolják majd. Úgy is lehet nézni a dolgot, hogy a kétfordulós választás demokratikusabb, szélesebb legitimációt ad, és kivédheti a szélsőségek térnyerését, de sajnos ez kevésbé érdekli a pártokat, mint saját hatalmi pozícióik megerősítése...
Jól fogna ilyen esetekben egy felsőbb hatóság, de nálunk a törvényhozás számít a legfontosabb állami intézménynek, és azt is megteheti, hogy az alkotmányellenesnek nyilvánított törvényeket újra ugyanúgy megszavazza. Így nem olyan furcsa, hogy a parlament tagjai kaphatnak speciális nyugdíjat, az önkormányzati vezetők pedig nem részesülhetnek eme többletjuttatásban. Marad a kérdés: ami lent alkotmányellenes, fent miért nem az?
Bűzlenek ezek a boszorkánykonyhák, és kívülről is jön még füst. Habár a lakosság többsége úgy gondolja, nincs köze a moldovai kormányválsághoz, a szomszédban zajló zavaros folyamatok iránt akkor sem lehetünk közömbösek, ha nem tartozunk a Pruton túli románokkal való egyesülés hívei közé. Mert az egyáltalán nem mellékes, hogy a bevándorlás megfékezésében eléggé gyengének mutatkozó, de mégis demokratikusabb, fejlettebb Európa vagy az önkényes hatalmi törekvéseit nem is leplező Oroszország hatását fogjuk-e érezni.
Egyfajta politikai álarcosbál tanúi vagyunk, de fel kell ismernünk a valódi szereplőket.