Nem pontosan ezzel a kifejezéssel, de valami hasonlóval jellemezte Sepsikőröspatak elöljárója napjaink ólomlábú közéletét, pontosabban azt, hogy akadályok nehezítik a településfejlesztést, pedig a lakosság, az ikertelepülés közössége azt szeretné, hogy „legalább olyan gyorsasággal haladjanak a dolgok, elvárásaink beteljesülése, mint amilyen tempóban tovaszalad életünk. Szinte hiábavalónak tűnik elérni, hogy szándékaink szerint alakuljanak dolgaink.”
– Volt, ami simábban ment, de vannak nehézkesen alakuló fejlesztések is – részletezte Kisgyörgy Sándor polgármester. – Sok gondot okozott az elmúlt években a község vízellátása, most a csatornahálózat kiépítése következne, s úgy néz ki, az sem fog simán menni. Részesei vagyunk a 2014–2020 közötti uniós vidékfejlesztési mamutprogramnak, de ez sem megnyugtató számunkra, ugyanis abban csak a községközpont szerepel, Kálnok nélkül.
– A program beindulásáról még biztosat nem tudunk, de az évek gyorsan telnek, és stagnálásba kényszerülünk, kényszerhelyzetbe kerülhetünk, mert ha a községközpont hálózata kiépül, Kálnok számára – lakossága 500 lélek alatti – a jelenlegi rendelkezések értelmében nem számíthatnánk semmilyen támogatásra, önerőből pedig szinte elképzelhetetlen a kivitelezés. Tervezetünk készen, a kiírásokra várunk. A kényszerhelyzet miatt mindkét településen létrejönnek az egyéni udvari, kiszivattyúzható szennyvíztározók. Ezek szerint egyféleképpen érvényesülni látszanának a környezetvédelmi elvárások, de a párizsi határozatok szerint 2018-ig a szennyvíznek is zárt rendszerben kellene csörgedeznie. E hálózat sorsának lassú alakulása is kényszerhelyzetet szül, ugyanis az érvénybe lépett hazai törvénykezés szerint az út- és utcaszakaszok végleges aszfaltozását csak ennek befejezése után szabad elvégezni, addig kerülgetheti a sárt a falulakó, addig nem szabad aszfaltozni.
– A felszegi lakosság számára a Vadas-térségen áthaladó középajtai–nagyajtai egykori műút már rég égető probléma. Jelenleg megyei rangú út, korszerűsítésére van-e kilátás?
– Nos, ez ügyben jobb hírrel szolgálhatok, ugyanis a megyei úthálózat karbantartóinak sikerült javítani az összekötő út minőségét. Kőporral kevert kaviccsal betömték a kátyúkat, feltöltötték azokat a helyeket, ahol a régi burkolatot megrongálta-elmosta az esővíz. A Középajtáig tatarozott egykori hadiút azoknak az Erdővidék-alvégi településeken lakóknak segít, akik a megyeközpont, illetve a történelmi belső-sepsiszéki falvak felé igyekeznek. Nem végleges ez a megoldás sem, ráadásul a kőpor miatt nyáron jogosan panaszkodnak a főút mentén lakók.
Akadozik a tulajdonba helyezés
– Ilyen törvénykezés mellett akadozik a tulajdonba helyezés. Ha visszajuttatunk egy földparcellát jogosan egyik törvény szerint, könnyen megesik, hogy megtámadnak a következő előírásainak alapján! Nem az a lényeg, hány megoldatlan iratcsomója van a helyi földosztó bizottságnak, hanem az, hogy melyiket tudjuk megoldani az egykori tulajdonosok óhaja szerint úgy, hogy ne hágjuk át az azonnal megtorlást generáló többi rendelkezést. Bonyodalmakat szültek az összevissza megjelenő földtörvények, amiket – sajnos, és részben természetes is – nem tud megérteni a tulajdonosok egy része. Álláspontjuk érthető, mert negyedszázada várják vissza jogos jussukat! Mintegy kétszáz igénylő közül, ha az idejében kérvényezőt nem tudjuk tulajdonába helyezni, mert mondjuk, hiányzik néhány bizonyító erejű igazolás, nem tudjuk megoldani a következő kérést sem, nem léphetünk tovább. A juss topográfiai újrafelméretése ugyan megoldás lenne, de annak költségeit nem fizetheti az önkormányzat.
Kőröspatakon földhiány támadt, nincs, amiből kimérni a jussokat – folytatta a polgármester, aki a törvény értelmében a bizottság elnöke. – Hajlamosak vagyunk ezt a földhiányt az Árkossal közös területen levő egykori szénfejtés kontójára írni, de ez nem a teljes igazság, mert mintegy 400 hektárnyi tulajdont kellene visszajuttatni még a kérvényezőknek, ezzel szemben az egykori bánya csak közel 100 hektár területet foglal el. Mi és Árkos önkormányzata igényt tartanánk a még mindig bányászati vagyonérdekeltségű javakra, kértük is ezt, jobbára eredmény nélkül. De sikerült egy visszaszerzési módszerekre szakosodott bukaresti jogásszal kapcsolatba lépnünk, megkísérelnénk az ügyet peres úton beindítani.
Új óvoda, ravatalozó
A dolgok naposabb oldaláról is szó esett. Miként megtudtuk, lehetőség adódik, hogy a község önerejéből és a megyei tanács támogatásával befejezzék annak a félbemaradt épületnek egy részét, melyet a Kálnoky Ludmilla-iskola udvarán évekkel ezelőtt megkezdtek. Itt kapna helyet a községi óvoda, jelenlegi épületét megviselték az eltelt évtizedek. Sajnos, a tornateremnek tervezett másik épületrész befejezésére önerőből nem futja.
A kálnoki református egyháztól bérelt területre a község önerejéből épül a település közös ravatalozóháza, melyet tavasszal befejeznek.
Két ország erdésztalálkozója
Jeles, mondhatni nemzetközi esemény színhelye lesz Sepsikőröspatak és Kálnok a nyáron: folynak a Magyar Országos Erdészeti Egyesület vándorgyűlésének előkészületei, az egyesület ebben az esztendőben ünnepli fennállásának másfél százados évfordulóját. A kétnapos eseményt június 23–24-re tervezték, helyszíne a kőröspataki sportcsarnok. Az alkalomra felújítják Bedő Albert és édesanyja kálnoki unitárius temetőben levő síremlékét.
Ezzel párhuzamosan a helyiek folytatnák a kálnoki Bedő Albert-emlékház építését, amelyhez nemcsak a szakágazat, a testvértelepülések, hanem a megye- és községvezetés is anyagi támogatást ígért. Ennek érdekében jött létre a már bejegyzett helybeli Dr. Bedő Albert Emlékházért Egyesület. Amint Zsigmond Sándor mérnöktanár, az egyesület elnöke elmondta: tízlejes adományjegyeket készíttetett, hogy az ikertelepülés lakossága megvásárlásukkal hozzájárulhasson az emlékház építéséhez. Az erdőtörvények megalkotásának atyja szorosan kötődött mindkét faluhoz: Bedő Albert Sepsikőröspatakon született, síremléke pedig Kálnokon található.
Templomjavítás, hagyományéltetés
A helyi önkormányzat idén is egyforma arányban szándékszik támogatni a két település történelmi egyházait – derült ki a beszélgetés során. – Az anyagi segítségnek mindig van helye – jegyezte meg Nagy Zsolt Attila kőröspataki református lelkipásztor –, egyházközségünk ugyanis az őszre tervbe vette templomunk tatarozását.
Az ikertelepülés is belépett a farsangba. Régi és időközben sajátossá váló hagyományt újítottak fel néhány éve mind a két faluban. Kálnokon szombaton fél tízkor a fúvósok és a helybeli fiatal maszkások Téglás Botond karmesterükkel az élen indulnak zenés farsangolásra, ünnepi verselésre Szigyártó Andrást kérték fel. Vasárnap Sepsikőröspatakon reggeli fél kilenckor a tűzoltók maszkás csoportja a fúvószenekarral megkerüli a falut, köszöntik-szórakoztatják a családokat, fejet hajtanak néhai parancsnokuk, Váncsa György sírjánál, majd a központban elégetik a farsangi bábut.
