Ige: Zsoltárok 94, 12–19
„Boldog az az ember, akit te megfenyítesz, Uram, és megtanítasz törvényedre, hogy megóvd a rossz napoktól, míg a bűnösöknek megássák a sírját. Nem taszítja el népét az Úr, nem hagyja el örökségét. Mert diadalra jut még a jog, és azt követi minden tiszta szívű ember.
Ki kel védelmemre a gonoszok ellen? Ki áll mellém a gonosztevőkkel szemben? Ha az Úr nem segített volna rajtam, én már a csend honában laknám. Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted, Uram, támogatott engem. Ha megtelik szívem aggodalommal, vigasztalásod felüdíti lelkemet.”
Gondolat:
A szenvedésben az ember hajlamos azt gondolni, hogy elhagyta az Isten. Pedig a megpróbáltatásaink is tulajdonképpen eszközök Isten kezében arra, hogy megismerjük vigasztaló hatalmát, és újabb lépéseket tegyünk a türelem, az alázat és az engedelmesség útján.
Imádság:
Uram! Köszönjük neked, hogy Te azt ígéred az embernek, hogy minden megpróbáltatásában és szenvedésében sem hagyod magára. Köszönjük, hogy fájdalmainkban a Te vigasztalásod jelent nekünk gyógyírt lelki sebeinkre. Vigasztaló hatalmad előtt hódolva könyörgünk hozzád, hogy Te taníts minket megpróbáltatásaink türelmes viselésére, keresztünk alázatos hordozására és a Te törvényeid iránti engedelmességre. Vigasztald népedet, Istenünk. Ámen.
Sánta Imre
