Nem tetszik az új kerettanterv a pedagógusoknak, átgondolatlannak és felületesnek találják, afféle látszatreformot hozna csak a romániai oktatásba, amiről lassan 26 éve mondják, hogy újításra szorul, és ez az idő mégsem volt elég a szükséges, mélyreható változások kidolgozására és alkalmazására. Az egészet tekintve már csak díszes ráadás, hogy a kisebbségi diákok számára ez a lazított program is fokozottan hátrányos, mintha nem lenne elég, amivel minden gyermeknek és szülőnek meg kell küzdenie tizenkét éven keresztül.
Pedig egy minőségi ugrás viszonylag könnyen elérhető lenne, csak odafigyelés kérdése. Illetve nálunk inkább az oda nem figyelésé. De akkor miért tart az állam ennyi szakembert?
A tanítók, tanárok bizonyára több rendszerhibáról tudnak, de néhány kirívó fonákság mindenkit orrba ver, aki a tankönyvekbe belenéz. Sőt, elég, ha az ablakon kinéz: a valamikor mindennapos gyermekzsivaj, futkorászás és bújócskázás már csak emlék, négy után fáradt napszámosként vánszorognak haza már az elsősök is, ötödiktől felfelé pedig kezdődik a második műszak, a házi feladatok megoldása. Nehéz az iskolatáska és nehéz a tananyag, sok a délutáni ráadás, kevés a mozgás, mindenre csak a legjobbaknak futja erejéből, a többség eleve kudarcra van ítélve, és lemond arról, hogy a fejét gondolkodásra használja.
Arról már köteteket írtak össze, hogy a román nyelvet rosszul tanítják a más anyanyelvűeknek: sokan azzal csúsznak át az érettségin, amit keservesen bemagoltak, de beszélni nem tudnak, s ez nem is csoda, mert hétköznapi, gyakorlati dolgokhoz nem ereszkedik le az államnyelvi felsőbbrendűség. Még azt sem sikerült eddig kivívni, hogy a nyelvtani fogalmakat tegyék hátrább a román anyagban, hogy akkor találkozzanak a „substantiv” nevű ismeretlennel a magyar gyermekek, amikor már tudják, mi a főnév. Arra pedig egyszerűen nincs magyarázat, hogy egy felsőfokú nyelvészi feladat – „elemezzétek egy adott kifejezés morfológiai értékét” – mit keres egy hatodikos tankönyvben. Hacsak az nem, hogy nyögjön, aki Romániában született...
És nem ez az egyetlen eset, mikor fordítva ültetik a lóra a jövő nemzedékeit. A román többséget is zavarhatná, hogy történelemórán még az ókorban időznek, amikor irodalomból már a reneszánsz és a barokk szerzőknél tartanak, hogy a bizonyos informatikai és fizikai fogalmak megértéséhez szükséges matematikai alapot két-három éves késéssel szerzik meg a középiskolások, mert a tankönyvek nincsenek összehangolva. De a fiataloktól elvárják, hogy megértsék ezt az összevisszaságot, és átlássák ezt a zavarost, amit a tanult felnőttek hoztak létre... Miért? Elsősorban erre kellene felelni egy új kerettanterv kidolgozása előtt, de amíg többet vitáznak az egyenruháról, mint a tananyagról, addig nem remélhetjük, hogy letisztulnak a vizek, és jó szelet kap a hazai oktatás túlterhelt, lemaradozó hajója.