Pedig egy minőségi ugrás viszonylag könnyen elérhető lenne, csak odafigyelés kérdése. Illetve nálunk inkább az oda nem figyelésé. De akkor miért tart az állam ennyi szakembert?
A tanítók, tanárok bizonyára több rendszerhibáról tudnak, de néhány kirívó fonákság mindenkit orrba ver, aki a tankönyvekbe belenéz. Sőt, elég, ha az ablakon kinéz: a valamikor mindennapos gyermekzsivaj, futkorászás és bújócskázás már csak emlék, négy után fáradt napszámosként vánszorognak haza már az elsősök is, ötödiktől felfelé pedig kezdődik a második műszak, a házi feladatok megoldása. Nehéz az iskolatáska és nehéz a tananyag, sok a délutáni ráadás, kevés a mozgás, mindenre csak a legjobbaknak futja erejéből, a többség eleve kudarcra van ítélve, és lemond arról,  hogy a fejét gondolkodásra használja.
Arról már köteteket írtak össze, hogy a román nyelvet rosszul tanítják a más anyanyelvűeknek: sokan azzal csúsznak át az érettségin, amit keservesen bemagoltak, de beszélni nem tudnak, s ez nem is csoda, mert hétköznapi, gyakorlati dolgokhoz nem ereszkedik le az államnyelvi felsőbbrendűség. Még azt sem sikerült eddig kivívni, hogy a nyelvtani fogalmakat tegyék hátrább a román anyagban, hogy akkor találkozzanak a „substantiv” nevű ismeretlennel a magyar gyermekek, amikor már tudják, mi a főnév. Arra pedig egyszerűen nincs magyarázat, hogy egy felsőfokú nyelvészi feladat – „elemezzétek egy adott kifejezés morfológiai értékét” – mit keres egy hatodikos tankönyvben. Hacsak az nem, hogy nyögjön, aki Romániában született...
És nem ez az egyetlen eset, mikor fordítva ültetik a lóra a jövő nemzedékeit. A román többséget is zavarhatná, hogy történelemórán még az ókorban időznek, amikor irodalomból már a reneszánsz és a barokk szerzőknél tartanak, hogy a bizonyos informatikai és fizikai fogalmak megértéséhez szükséges matematikai alapot két-három éves késéssel szerzik meg a középiskolások, mert a tankönyvek nincsenek összehangolva. De a fiataloktól elvárják, hogy megértsék ezt az összevisszaságot, és átlássák ezt a zavarost, amit a tanult felnőttek hoztak létre... Miért? Elsősorban erre kellene felelni egy új kerettanterv kidolgozása előtt, de amíg többet vitáznak az egyenruháról, mint a tananyagról, addig nem remélhetjük, hogy letisztulnak a vizek, és jó szelet kap a hazai oktatás túlterhelt, lemaradozó hajója.