Kormányközeli források szerint viszont a pénzért kuncsorgók tudomására hozták: „Nem tudunk tovább pénzt kihajigálni az ablakon”… (Ezek szerint eddig annyi volt, hogy tudtunk?)  Mostanáig is adtunk nekik vissza nem térítendő költőpénzt, és most is fogunk célirányosan, mint például: egészségügyi programokra, környezetvédelemre, óvodák feljavítására – bizonyosan azért, mert nálunk ilyesmire már nincs szükség. Ugyanakkor kis kamatra, fizetések és nyugdíjak biztosítására adunk kölcsönt is.
A pénzért cserébe a moldovai kormánynak ugyancsak neki kell gyürkőznie a munkának egy sor reform megvalósításáért, a jogállamiság garantálásáért, a gazdaság fejlesztéséért és az uniónak tett ígéretei megvalósításáért. Gondolom, a chişinăui kormány azért nem annyira szegény, hogy mindezt ne tudná megígérni. Ha továbbra is ránk szorulnak, akkor megtörténhet, cserébe a mi kormányunk fog nekik parancsolni, az övék csak bábkormány marad, és így megvalósul Románia békés egyesülése Moldovával.
A mostani egyeztetésekből nem derül ki, hogy tapasztalatcserére meghívjuk-e az ottaniakat. Mert nálunk élőben láthatják, miként lehet hatékonyan elkölteni a közpénzeket. Itt azt is megtanulhatják, hogy ha autópályákat akarnak építeni, akkor ne csak azok megvalósítására, hanem bontására is irányozzanak elő pénzeket. Csak arra vigyázzanak, akárcsak mi, hogy valamicskével többet építsenek, mint amennyit el kell bontani.
A pénzekkel pontosan el kell számolni. A chişinăuiak tanulhatnak azokból a példákból, amelyeket csak most, a legutóbbi időkben mutatott fel nálunk a számvevőszék. Fővárosuk példát vehet a bukaresti kerületi, valamint főpolgármesteri hivatalaitól. Az említett hivatalok például – a számvevőszék elszámoltatása szerint – 2006 és 2014 között potom 600 millió eurót költöttek a zöldövezetek létesítésére, karbantartására. És pontosan elszámoltak mindenről. Pontosan a piaci ár hússzorosáért vettek virágpalántákat, díszcserjéket, bokrokat és facsemetéket. Tiszafát is ültettek másfél millióra, de egy sem maradt életben, akárcsak sok más díszfacsemete sem. Egy krizantémtőért a hivatal a 12 lejes piaci ár helyett 310 lejt, egy rózsáért 5,5 lej helyett 28,5 lejt fizetett. No, nem a termelőnek, hanem a zöldövezetet rendező vállalkozóknak. Most azt tervezik, hogy ne egynyári, hanem csakis évelő virágokat engedjenek ültetni. Ha netán véletlenül megélnek, akkor következő évben máris nagyot spórolnak rajta.
De a számvevőszék nagyvonalú pénzköltést észlelt a Román Vízügyi Igazgatóságnál is. Pontos elszámolást találtak arról, hogy 2012–2014 között cakkra 40 millió eurót költöttek el törvénytelen fizetésekre és egyéb javadalmazásokra. Fizettek tizenharmadik fizetést, vakációs prémiumot, de osztogattak március 8.  ürügyén és a víz világnapja alkalmából is. A vezető bizottsági tagok, fejenként 28-an, évente 9500 eurót kaptak, mert olyan operatív gyűléseken vettek részt, amelyeken részvételük szolgálati kötelezettség volt. Egy árvíz esetén használatos 60–80 banis, homokkal megtöltendő műanyag zsákért pontosan 3,5 lejt fizettek.
Az okosabb fiúkat is ide küldhetik, hadd tökéletesítsék tudásukat. Itt megtanulhatják, miként lehet olcsón áramot venni az így csődbe jutó energiatermelőktől, és hogyan lehet azt saját zsebükre drágán továbbadni. A becsődölt vállalatokat aztán az adófizetők pénzéből kisegítjük.
Szóval van ám, amit tőlünk tanulniuk.