Ahogyan közelednek az önkormányzati választások, úgy licitálnak egymásra a pártok a ,,népboldogító" ígéretek tekintetében. Két kézzel, számolatlanul szórják ötleteiket a választópolgárok közé és elé, hadd harapnának rá, s hizlalnák egyik-másik politikai erő táborát.
Csakhogy ezek a ,,gyöngyök" meglehetősen talmiak, s a voksolók sem azok a tizenöt-tizennyolc évvel ezelőtti gyanútlan malackák, kik habzsolták a szép, új világ számtalan ígéretét.
Az ígérgetés élén — mint máskor is egyébként — az a Szociáldemokrata Párt áll, mely kormányzásai idején éppen arról híresült el, hogy ígérgetéseinek döntő többségét nem váltotta be, de annál többet lopott és tömött belső holdudvara eminenseinek zsebeibe. Mircea Geoană pártelnököt ez a tény egyáltalán nem zavarja, s az ígérgetések bőségszarujából most olyan ,,promissziumokat" húz elő, mint az újabb nyugdíjemelés, sőt, a tizenharmadik nyugdíj. Jól tudják ők, hogy a nyugdíjasok népes táborának megnyerésével (hiszen lassan már csak ők ,,élvezik" a szavazásokat) óriási voksmennyiségre tehetnének szert, ami megállítaná lassú, de biztos térvesztésüket, sőt, felívelő pályára kerülhetnének. Ezért is hangsúlyozzák és sulykolják a tudatokba, hogy a legutóbbi ,,kétszintes" nyugdíjemelést is ők kezdeményezték, és kényszerítették rá a Tăriceanu-kabinetre. Arról nem beszélnek, hogy semmit sem tettek az egységes és méltányos nyugdíjrendszer bevezetéséért, a luxusnyugdíjak eltörléséért, az infláció megállításáért, amely már régen felzabálta a nyugdíjemelés hatásait.
Mit válaszolhat erre Tăriceanu kormánya? Természetesen, ők is az újabb nyugdíjemelésekről beszélnek, s azt ígérik, hogy még az ősz folyamán megejtik — tehát előrehozzák! — az esedékes 2009-es juttatásnövelést. Jól időzítenek, a parlamenti választások küszöbére, s ők meg is tehetik, hiszen még a kormányrúdnál lesznek. Vadonatúj fővárosi polgármesterjelöltjük, Ludovic Orban semmi konkrétumot nem ígér, annyit mond mindössze, hogy ő bukaresti főbíróként ,,balkáni Béccsé" teszi a fővárost, s jóváteszi a Videanu-időszak összes bűnét, vétségét és melléfogását.
Ludovic Orban nagy ígéretével nem csupán az a baj, hogy a ,,balkáni Bécshez" olyan elementumok hiányozhatnának, mint a Duna, a Práter, a Szent István-dóm, a Schönbrunn, a Ballhaus, hanem az a valóban európai levegő is, amely Bécset azzá teszi, ami. Nem értem Orbant, miért mondott le a ,,Kis Párizs" álomról, s választotta az egykori császárvárost, hiszen még megvádolhatják osztrák—magyar kötődésekkel.
Szóval, így mennek a dolgok a fővárosban és szerte az országban: ígérgetünk, hazudozgatunk, pedig legelébb is ,,szüzességi" — nemtolvajlási — fogadalmat kellene tennie minden jelöltnek, s aztán be is tartania azt. Ez az, ami elképzelhetetlen. Főleg a második rész.