A vita megkezdődött, mindkét oldalon a demokráciára és a legitimitásra hivatkoznak, de ez csak a csúnyán kilátszó pártérdekek elfedésére szolgál. Az elemzők is megoszlanak: van, aki arra figyelmeztet, hogy a polgármesterek hatásköre azonos, ha a szavazatok 30 vagy 80 százalékával kerülnek tisztségbe, mások azzal riogatnak, hogy egyfordulós választáson Franciaországban a szélsőjobb nyert volna. Ez mind igaz, de vajon miért nem tudták a mi drága – valóban sok kidobott pénzbe kerülő – politikusaink idejében megfontolni az egészet?
A választók azonban kevésbé aluszékonyak, mint választottjaik (gondolják): még emlékszünk arra, hogy az egyfordulós választást a DLP-kormánynak köszönhetjük; akkor az SZDP ellenezte. Most az SZDP-nek kedvez, tehát mellette áll, a DLP-vel egyesült NLP-nek pedig hátrányos, tehát ellenzi. Na, ilyen hozzáállásra nincs szükségünk. Az sem jó, hogy az új kormányok mindig szembefordulnak elődeikkel, de még rosszabb, hogy saját programjukat is a pillanatnyi széljárás után igazítják. Olyan politikai osztály kell, amely képes előre látni, hosszú távú terveket kovácsolni, és azokat úgy megalapozni, hogy a következő választás nyertese ne rombolással kezdje, hanem folytassa az építkezést. Mert az ide-oda táncolás miatt állunk sokszor háttal a fejlődésnek; jóval előbb lennénk, ha nem a személyes és pártos, hanem a közösség érdekeit nézik azok, akik erre hivatkozva kérik választóik bizalmát.
Egy korábbi alkotmánybírósági döntés szerint választási törvényt a választások előtti egy évben nem lehet módosítani, de ezt az érvet még az SZDP sem nagyon lobogtatja, pedig nagy baj lesz az országra nézve, ha netán utólag érvénytelenítik az önkormányzati választásokat. Vagy ez a tartalék kártya, ha nem jól alakulnak a dolgok?
Alkotmányos vagy sem négy hónappal a választások előtt a játékszabályok módosítása, nem ez a fő kérdés. Hanem az, hogy kerül-e tisztességes új gárda a korrupcióval bemocskolt elöljárói székekbe. Nem elég, ha Sepsiszentgyörgyön vagy Háromszéken jól állunk, ha a fél ország gyanús. Egy vagy két forduló, mindegy, a lényeg, hogy jó irányba forduljunk. A választók kifejezték az egész politikai osztály megújítására vonatkozó igényüket a 2014-es elnökválasztáson, és egy évvel később, a kormány bukásához vezető Colectiv-tragédia kapcsán is. Kétszer is úgy tűnt, hogy a címzettek megértették az üzenetet. Mégis a régi kerékvágás felé kanyarodnak...