Farcádi Botond
Ünnepelni különösebben nincs amit, miután a Maros Megyei Törvényszék tegnap jogerős ítéletben nyilvánította ki, hogy a székely zászló nem minősül reklámzászlónak, s így jogtalan a marosvásárhelyi helyi rendőrség intézkedése, amelyben tetemes pénzbírsággal sújtotta a lobogót székházára kitűző Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot. Mégis érdemes elidőznünk kicsit a bírák döntésénél.
Nemcsak azért, mert olyan ritka Romániában a számunkra, erdélyi magyarok számára kedvező, kisebbségi, közösségi ügyeinkben igazságot szolgáltató ítélet, hogy az már önmagában is hír értékű, hanem azért is, mert ez rövid időn belül a második olyan döntés, amely marosvásárhelyi jogsértést orvosol: mint ismert, nemrég a március 10-re, a székely szabadság napjára tervezett tiltakozó felvonulás tiltását ítélték törvénytelennek.
Persze, jól tudjuk, mindkét ítélet túlmutat a székely főváros határain, és a romániai magyarság egészének törekvései szempontjából lényeges, de ezúttal maradjunk csak e két bírósági döntés marosvásárhelyi következményeinél. Az önkormányzati választások előtt az oly nehezen létrejövő magyar összefogás esélyét ízlelgető marosvásárhelyi magyarság számára különösen fontos lehet, hogy romániai bírósági ítélet mondja ki, erősíti meg: igazuk van. Hiába a magyarságot sorozatosan semmibe vevő polgármester tiltása – tüntetni, utcára vonulni igenis, joga van mindenkinek. És lám, a magyarellenes akcióiról elhíresült helyi rendőrnek, Valentin Bretfeleannak sem szabad éppen mindent, hiszen immár törvényszéki ítélet mondja ki, hogy visszaélt hatalmával. A néhány héten belül született két ítélet azért is fontos lehet, mert talán felrázza kicsit a Marosvásárhelyen élő magyarságot. Talán arra sarkallja majd az ott élő, Dorin Florea polgármesterrel, Valentin Bretfelan szekusból lett rendőrfőnökkel és társaikkal naponta viaskodni kényszerülő magyarokat, hogy a nehézségek ellenére is következetesen harcoljanak jogaikért, a kétnyelvű utcanévtáblákért, feliratokért, nyelvi jogokért, bátran, megalkuvás nélkül, minden eszközzel lépjenek fel egyes magyarellenes vezetők visszaélései ellen. Talán erőt, hitet ad a küszöbön álló – magyar összefogás és egyfordulós választás esetén reális esélyt kínáló! – önkormányzati voksolás előtt, talán így sikerülhet majd visszaszerezni a székely főváros polgármesteri tisztségét. Így tudnánk együtt megerősíteni azt a bástyát, amelyet az önkormányzatok jelentenek az erdélyi magyarság számára.
