Tíz esztendővel ezelőtt szavazta meg a sepsiszentgyörgyi önkormányzat a több mint háromszázötven éves sepsiszentgyörgyi Kiss Árpád Általános Iskola bezárását. Az akkori igazgató és a tantestület abban látta a gyermeklétszám drasztikus csökkenésének egyik okát, hogy a körzetből a szülők a városközponti mamutiskolákba viszik a gyermekeiket, ahol betonudvarokon lökdösődik a szünetben több száz diák, holott a régi Szemerja patinás kis skólája tágas udvarán és salakos-füves sportpályáján nagyszerű lehetőség nyílik sportra, szabadtéri játékokra, a városszéli levegő pedig jóval tisztább, mint a gépkocsik kipufogógázával telített központi. 2006 őszétől közel száz tanulónak kellett költöznie, a több évtizedig Szemerján tanító pedagógusok közül pedig sokan csak két-három iskolában összeálló töredékkatedrákból hozták ki a heti tizennyolc órát. Az egykori történelmi település, Sancta Maria – Szent Mária – Szemerja iskola nélkül maradt, és ezzel lezárult egy fejezet az 1880-ban Sepsiszentgyörgyhöz csatolt falu életében.
Eltelt tíz év, és a folyamat nem állt meg. Óvodák, kisiskolák veszítették el önállóságukat, az egyre apadó gyermeklétszám miatt került veszélybe létezésük, majd a fejkvóta szerinti finanszírozás megpecsételte sorsukat. Végigkövettük, míg osztályok szűntek meg és megjelent az összevont oktatás a falusi elemi iskolák többségében, négy, az előkészítővel együtt immár öt évfolyamot tanít egyetlen tanító, az óvodában pedig alig lézeng négy-öt gyermek, akik közül kettőt biztosan városra íratnak be iskolába. És lám, bekövetkezett, amire eddig nem volt példa: ősztől Háromszék térképén is megjelenik egy olyan település, ahol sem óvoda, sem iskola nem nyitja ki kapuját a szeptemberi becsengetéskor. Étfalván a jelenlegi negyedikesek elhagyják az Árva Bethlen Kata elemi iskolát, Gidófalván kezdik az ötödik osztályt, és utánpótlás hiányában a faluban megszűnik az oktatás.
Nehezen hihető, hogy lesznek olyan fiatalok, akik Étfalvát választják a városról való menekülés helyszínéül, gazdák, nagyüzemi állattartók, turisztikai befektetők, akik ebben az Olt menti kis faluban kívánnának megtelepedni és vállalkozásaikat gyarapítani. Minden bizonnyal inkább olyan falu mellett döntenek, ahol az óvoda- és iskolaudvart gyermekzsivaj tölti be, a közösség együtt üli meg a hagyományos ünnepeket, a fiatalok összejárnak, és ki, amit dolgozik, abból meg is tud élni.
Az oktatás nem csak pedagógiai kérdés, hogy jobb-e a gyermeknek falun összevont osztályban tanulni vagy városra ingázni, az oktatásnak politikai, társadalmi, gazdasági vetülete is van, esetünkben pedig egyben megmaradásunk kulcsa is. Ha bezárjuk az óvodákat, iskolákat, ha a döntéshozatalban részt vevő, minket képviselő honatyák hagyják, hogy a sajátos esetek figyelembevétele nélkül szabott keretek közé zárt költségvetéssel sújtsák településeink tanodáit, akkor bizony nem teszünk eleget gyermekeink jövőjéért, nem adjuk meg az esélyt a legkisebb közösségnek is, hogy helyben, a szülőföldjén boldoguljon. Ez pedig nemcsak a kisiskolák, kistelepülések lefejezését jelenti, hanem kihat egész Székelyföld, Erdély jövőjére, mert városon is fogy a gyermek, és nagy szükségünk lesz a falura, a falun nevelkedő egészséges nemzedékekre.