„Lehet, hogy nem minden igaz abból, amit mesélek, de nekem igaz, mert személyes élményeim alapján ilyennek látom ezt az országot” – indította Nepálról szóló előadását Falka István – közismertebb nevén Istipisty – Sepsiszentgyörgyön a Bod Péter Megyei Könyvtár zsúfolásig megtelt Gábor Áron Termében. Mi – akik még nem voltunk és talán már ezután sem jutunk el ebbe az egzotikus országba – elhittük szavait, és kíváncsian hallgattuk a fotókkal és videóbejátszásokkal tarkított, közvetlen hangvételű előadást, mely talán éppen azért tűnt sokkal hitelesebbnek egy pontosan dokumentált országismertetőnél, mert személyes tapasztalatokon alapult.
Egyeseknek csupán a tízezer áldozattal járó földrengés országa, melynek furcsa alakú zászlaja van, másoknak a Himalája és a világ legmagasabb hegycsúcsainak birodalma, de hogy milyen valójában ez a hatalmas ország, talán csak az tudja igazán, aki megérkezve Nepálba átesik azon a bizonyos kultúrsokkon, és a Katmandura jellemző mocskos, füstös, pénzközpontú fővárosi nyüzsgésből kilépve csónakba vagy elefánt hátára ül, hogy megismerje, megtapasztalja az ország igazi szépségeit, értékeit és a nepáli emberek lelkületét, melyet jól jellemez a Namaste köszöntés jelentése: „Lemondok magamról, hogy tudjak figyelni rád.”
A nagyvárosi életképhez az utcai fodrász és esztergályos ugyanúgy hozzátartozik, mint az állatáldozatok, hamvasztásos temetések, imazászlók, szent majmok, a földön tárolt hús a mészárszékben vagy a forgalmi szabályok nélküli elefánt-, riksa- és kamionforgalom, melynek fontos kelléke a duda, de az útelágazások betonerődítményeiről figyelő rendőrök is részei. A városokon kívül a végtelen távolságok és ebből fakadó életérzés uralja az országot, mely nem zárja ki az extrém sportokat sem, mint a siklórepülést vagy a gyors folyókon való raftingot (gumicsónakos kalandutazás) minimális védőfelszereléssel. Sok másról is mesélt az előadó: a krokodilos-elefántos dzsungelről, a Himalájáról, melynek alacsonyabb fekvésű területein havas fákon terem a banán, a rododendronerdőkről és azokról az önálló gazdaságokról, melyek generációk kemény munkájával teraszosra alakították a nehezen megművelhető területeket.
Gyors iramban követték egymást a további témák is: a pénz nélküli szabadság és boldog élet a városok már elrontott világával szemben, ahol a média diktálja a boldogságreceptet, s a Káma-szútra útmutatásával történő kasztrendszeren belüli házasság évszázados hagyományát lassan felváltja a szerelmi házasság és a válás gyakorlata. A hatvandolláros havi átlagjövedelem melletti elégedettség és becsületesség, a mostoha viszonyok által megkövetelt találékonyság, a Mustang Királyság szépségei és furcsaságai…
Nézők kérdéseire válaszolva a nepáli iskolarendszerről, az ott gyakorolt világvallásokról és erős spiritualitásról, a mifelénk alig tapasztalható toleranciáról, de a mindenkori turisták fogadtatásáról, kiváltságairól és a nepáli kirándulás költségeiről is beszélt az előadó, aki végzettsége szerint halbiológus, de turistavezetőként is tevékenykedik. A közel kétórás bemutató végén megjegyezte: hazatérése után általában egy hónapig depresszióban szenved, látván, hogy a nepáliak életkörülményeihez képest nekünk a boldog élet minden feltétele megadatott, mégis „savanyú arccal ülünk kincsesládánk tetején”.
