Ez volt a nemrég elhunyt amerikai meteorológuszseni, Edward Lorenz tanításának alapvetése. Híres elméletéből kiindulva az időjárás hivatásos előrejelzői részletesebben elemzik a légköri jelenségeket, így pontosíthatják prognózisaikat.

Edward Lorenz amerikai meteorológus, a káosz-elmélet világhírű kutatója 2008. április 16-án, kilencvenéves korában, rákbetegségben elhunyt. Már kisgyermekként megmutatkozott különleges matematikai tehetsége, szülei ezért a legjobb iskolákban, egyetemeken segítették az ilyen irányú képzését. A második világháború idején, az Egyesült Államok hadba lépésekor már ismert matematikusként jelentkezett repülőkadétnak, s 1944-től a csendes-óceáni fronton meteorológusként az időjárási prognózisokat készítette a Japánt támadó bombázóknak. Ott döntött úgy, hogy a továbbiakban matematikai ismereteit az időjárás előrejelzésének megbízhatóvá tételével kamatoztatja. Kutatómunkája során e célra elsősorban a káosz-elméletet fejlesztette és alkalmazta.

A köznyelvben a káosz szót az ógörög mitológiától a rendetlen ügykezelésen át, a közlekedési dugókig rendszerint elítélően használjuk. A tudományos nyelvben viszont mást jelent. Nagyon egyszerűen fogalmazva: azokat a jelenségeket, folyamatokat, amelyek az adott időben nem határozhatók meg, nem számíthatók ki a már ismert törvényszerűségekkel, képletekkel, matematikai egyenletekkel, mint például a gázok áramlása, örvénylése. A meteorológiában ilyenek a Földünk 51 millió négyzetkilométeres felülete felett örvénylő, mozgó, s a 30 kilométeres magasságig felérő légkörünkben végbemenő folyamatok. Az atmoszférában egyidejűleg ezernél több, különféle irányú, eltérő hőmérsékletű, sebességű és nedvességű, nagyméretű légörvény kavarog, áramlik. Azok mozgását pedig rengeteg külső, s ugyancsak kaotikusan jelentkező esemény (a naptevékenység, a világűr háttérsugárzása, a tengerek áramlásai, a földfelszíni mozgások, vulkánkitörések, az emberi tevékenység, a kontinentális táblák mozgása, erdőtüzek stb.) befolyásolja. Szokás ezek menetét véletlenként emlegetni, holott ezeknek is megvannak a maguk kaotikus — ezért legtöbbször meg nem határozható — előfordulási szabályai.

Lorenz az Essence of Chaos (A káosz lényege) című művében közérthetően igyekezett megmagyarázni, hogy a meteorológusok ma még miért nem tudnak tudományosan kialakított, biztos előrejelzéseket adni. Hogy miért nem volt képes a NASA napokkal előre jelezni az űrsiklók indítása idejére a rossz időt, vagy akár Magyarországon az Országos Meteorológiai Intézet (OMSZ) a néhány év előtti, augusztus 20-i zivatart, illetve a balatoni vitorlásversenyt halasztó szélcsendet. Egyik előadásán elhangzott mondása, miszerint még egy lepke szárnyainak csapkodása a brazíliai erdőkben is befolyással lehet egy későbbi, texasi tornádó kialakulására, szállóigévé lett a szakmában.

Az időjárás matematikai-statisztikai módszerekkel történő előrejelzésével természetesen előtte sokan, már az ókor tudósai is foglalkoztak. Az első európai időjárási térképet 1820-ban Breslauban (Wroclaw) Heinrich W. Brandes német fizikus készítette az 1786-tól működő harminchat európai jelentőállomás által gyűjtött adatok alapján. 1873 szeptemberében alakult meg a Nemzetközi Meteorológiai Szervezet, 1870-ben a magyarországi OMI (az OMSZ elődje). Közvetve ugyan, de már ezek szakemberei is foglalkoztak az akkor még megfogalmazatlan s ma már káosz-elméletnek nevezett problémákkal.

A káoszelmélet Széchenyi-díjas magyar kutató-tudósa dr. Götz Gusztáv meteorológus. A 2001-ben megjelent Káosz és prognosztika című terjedelmes könyve a téma valóságos enciklopédiája.

Szűcs József