Az euró árfolyamának csökkenése miatti veszteségeiket kívánják visszakapni a gyógyszerforgalmazók, a jelenleginél magasabb árréssel dolgoznának a patikusok, a betegek védelmére hivatkozva a gyógyszerárak emelését tiltja az egészségügyi miniszter, de azt ő sem tudja megakadályozni, hogy az új termékek átlépjék az országhatárt, ezek árának pedig nem ő szab határt.
Eközben a beteg várja, hogy jöjjön el a következő hónap első napja, amikor kiválthatja orvosságait. Hónapok, sőt, évek óta egyetlen vesztes szereplője a gyógyszerpiacnak a beteg ember, mégis időnként fel-fellángol az elégedetlenség azok körében is, akik valamilyen okból pillanatnyilag rosszul járnak. Legutóbb a gyógyszerforgalmazók gurultak be, mert az árut olcsóbban tudták eladni, mint ahogy beszerezték, persze, nem biztos, hogy ez az állapot tartós lesz, és arról sem szól a fáma, hogy mennyit nyertek az üzleten eddig. Mert valljuk be, azt ma már csak a jóhiszeműek közül is csak a nagyon naivak hiszik, hogy a gyógyszeripar és -piac más erkölcsi normák szerint működik, mint a fegyvergyártás vagy az autóipar. Eugen Nicolăescu egészségügyi miniszter pedig mátyáskirálykodik, bejelenti: bármi lesz is, ő védi a betegek érdekeit. Csakhogy a gyógyításhoz nem elég a nyilatkozat, nem csillapítja a fájdalmat. Tudja ezt e kies országban közel huszonkétmillió ember.
