Az illyefalvi római katolikus egyházközségben 2004 óta Kacsó Sándor plébános szolgál. Az elmúlt 12 év alatt, a hívek támogatásával, fáradságot nem ismerve emelte ki elhanyagolt állapotából a plébániához tartozó ingatlanokat: átalakíttatta az imaházat, gyűléstermet hozott létre, hittantermet biztosított, rendbe tetette a melléképületeket, kápolnát létesített Sepsiszentkirályban és nem utolsósorban felújíttatta a paplakot.
Mindemellett a hitközséghez tartozó falvak – Aldoboly, Szentkirály, Szotyor – katolikus híveinek lelki gondozását is lelkiismeretesen végzi.
2016. február elsején a plébánia épületének hátsó szárnya tűz martalékává vált. A bajt fokozta, hogy a plébános úr nem tartózkodott otthon, Székelyudvarhelyen egy paptársa temetésén vett részt. Az esemény az egész falut megmegrendítette.
De az igazi döbbenet csak azután következett: 2016. február 7-ig – amikor e sorokat írom – a sepsiszentgyörgyi római katolikus esperesi hivatal és az ismerős paptársak teljes passzivitást tanúsítottak az eseménnyel kapcsolatban. Még arra sem méltatták, hogy egy telefonhívás erejéig érdeklődjenek – kivétel az illyefalvi református lelkipásztor, aki együttérzésből jelesre vizsgázott –, ahogy ezt a keresztényi jóérzés (kötelesség) megkívánja, hiszen ezt halljuk az evangélium tanításaiból.
Segítséget, együttérzést vártunk volna elsősorban az esperesi hivataltól! Annál is inkább, mert az anyagi kár is jelentős. Ilyen szomorú esemény kapcsán egy meleg szónak is nagy jelentősége lett volna. A helyi katolikus és nem katolikus hívek döbbenete óriási.
Kerekes Lajos, Aldoboly
