S most néhány napja mindez újabb színfolttal egészült ki: itt van a világhírű Circus, hirdetik a plakátok úton-útfélen. Jó sok van belőlük, szinte minden második villanyoszlopra felbiggyesztettek egyet, nehogy ne vegyük észre, újfent elhozták a Columbia Circus tagjai világszámaikat Budapestről.

Aki plakátjaikon elolvassa azt a förmedvény magyar szöveget, amivel bennünket felszólítanak, hogy ne késlekedjünk megcsodálni produkcióikat és idomított állataikat az Olt-parton, az megtapasztalhatja, hogy valakik számára mennyire magyar a magyar nyelv. A magát világhírűnek valló kompánia állítja, hogy Budapestről lett volna érkezésük mihozzánk, Székelyföldre székelyeket mulattatni, pénztárcánkat megcsapolni, de a magyar helyesírás és fogalmazás legelemibb szabályait sem ismeri senki közülük. De még azok az illetékesek sem, akik plakátjaik nyomtatására, terjesztésére engedélyt adtak. Vajon városunk elöljárói közül olvasta-e valaki magyar nyelvünk megcsúfolásának e díszpéldáit? Úgy tűnik, a város vezetőségének ez sem szúr szemet, akárcsak annyi más rondaság ebben a városban.

Ha pedig a Columbia Circusban mégis akadnak, akik beszélik a magyar nyelvet, s ilyen rémséges fogalmazványt képesek csak produkálni, akkor azt kell hinnünk, semmibe veszik nemcsak nagyon várt és hangosan hívott közönségüket, hanem azokat a jóérzésű sepsiszentgyörgyi embereket is, akiknek még fontos a magyar anyanyelv, s a régi mondás, mely azt tartja: nyelvében él a nemzet. Az a sok Circus-plakát a magyar nyelv megcsúfolása, a magyar szavak megnyomorítása! Ilyen megnyomorított nemzetté csak ne váljunk, inkább ne tűrjük, hogy holmi jöttmentek ennyire csúfot űzzenek belőlünk s nyelvünkből! Ha ezt az ocsmány szöveget is meg lehet etetni velünk, akkor ne csodálkozzunk, hogy egyre romlik féltett magyar nyelvünk, s nemcsak szám szerint, de nyelvileg is pusztulunk, veszünk, s nem is lassan, széthull nemzetünk.