– Nyolcnapos edzőtáborban voltatok Lipóton, és  komoly felkészülési időszakon vagytok túl. Milyen volt az edzőtábor?
– Nagyon nehéz edzőtábor volt, és a napi két edzés mellett még négy felkészülési mérkőzést is játszottunk. A meccsek nem sikerültek olyan jól, mert nagyon fáradtak voltunk, plusz húsz bevethető játékosból három kapus volt, így volt olyan találkozó is, ahol végig kellett játszani. Kicsit az edzők és mi, játékosok is csalódottak voltunk, mert lehettek volna jobb eredmények is. A II. ligás Zalaegerszeggel 1–1-es döntetlent játszottunk, a szintén II. ligás nagyszombati Spartak Trnava FC-től 2–0-s vereséget szenvedtünk, emellett még játszottunk a III. ligás Lipóttal és a dunaszerdahelyi Dac 1904 második számú csapatával: előbbi ellen 1–0-ra nyertünk, utóbbival 1–1-es döntetlent hoztunk ki. Ezek a mérkőzések nem mérvadóak, és amúgy is azzal a céllal mentünk, hogy megfelelően készüljünk fel a visszavágókra.
– Öt játékost igazolt a felkészülési időszakban a Sepsi OSK vezetősége. Szerinted milyen kaliberű labdarúgók? Komoly segítséget nyújthatnak majd a II. ligába jutásért vívott harcban?
– Véleményem szerint jó adottságokkal rendelkező és tehetséges labdarúgókat igazolt a vezetőség, és hiszem, hogy segíteni tudnak az idény elején kitűzött cél elérésében, vagyis hogy a II. ligába jussunk. Ha a folytatásban ők is teljes komolysággal állnak a csapat mellé, akkor továbbra is nagy esélyünk van.
– Hogyan reagáltál Bajkó Barna távozására? Dushku pótolni tudja majd a jóval több tapasztalattal rendelkező Bajkót?
– Barna a legjobb barátom és egyben szobatársam is volt, de ennek ellenére meglepett, amikor azt mondta, hogy elhagyja a csapatot, és kicsit rosszul is esett. Az az igazság, hogy hiányzott az edzőtáborban is, és ez leginkább a mérkőzések alatt látszott, mert Bajkó tapasztalt és jó labdarúgó, aki komoly fizikai adottságokkal is rendelkezik, plusz a II. ligában is játszott. Dushkut az ő pótlására hozták, de még nincs annyi tapasztalata, persze tehetséges, de még sokat kell tanulnia, megfelelően be kell illeszkednie a csapatba.
– Nehéz lesz a bajnokság visszavágó-sorozata, hiszen mindenki az első helyen álló csapatot akarja legyőzni. Mik az elvárásaid saját magaddal és a csapatoddal szemben?
– Ahogy mondod, nagyon nehéz lesz a visszavágó, hiszen minden egyes csapatnak az a célja, hogy legyőzze az első helyen állót, mindenki motiválva jön hozzánk, és motiválva fognak várni minket is. A csapattól elvárom, hogy mindenki tegye oda magát minden egyes meccsen, hozza ki magából a maximumot, mert úgy biztos, győzni fogunk, és feljutunk a II. ligába. Remélem, nem sérülök le, és minden mérkőzésen bevethető leszek, illetve a lehető leghasznosabban fogok játszani.
– A Sepsi OSK egyik legmegbízhatóbb játékosa vagy, és ha sérülés nem hátráltat, akkor kirobbanthatatlan vagy a kezdő tizenegyből, illetve középpályásként a védelemből és a támadásból is kiveszed a részed. Hogyan éled ezt meg?
– Én is úgy érzem, alapember vagyok, de ez nem jelenti azt, hogy mindig kezdőnek kell lennem. Egy játékos életében mindig vannak hullámvölgyek, olyan pillanatok, amikor nagyon jól megy a játék, és lehet olyan hét is, amikor nem megy jól az edzés, így hétvégén nem kerül be a kezdőbe. Az biztos, hogy középpályásként nehéz feladatom van, hiszen segíteni kell a támadást és a védelmet is. Arra kell koncentrálnom, hogy minél több labdát szerezzek védelemben, és minél kevesebbet adjak el támadásban. Nagyon sokat szaladok, és minden meccs után úgy érzem magam, mintha megvertek volna.
– Terveid között továbbra is szerepel az OSK, esetleg más csapatok érdeklődése is felkelti a figyelmed?
– Tényleg nagyon remélem, hogy feljutunk a II. ligába, és remélem, itt tudok maradni, mert nagyon szeretem ezt a csapatot és ezt a várost is. Hiszem, hogy segíteni tudom a csapatot a visszavágóban is, és a szezon végén majd új szerződést ajánlanak. Igazság szerint vannak más ajánlataim is, de nem igazán akarok már csapatot váltani. 29 éves vagyok, több csapatnál is megfordultam az országban, de úgy érzem, továbbra is a Sepsi OSK játékosa szeretnék maradni.
– Kicsit tekintsünk vissza a múltadra. Mikor és hol kezdtél el futballozni?
– 11 éves koromban kezdtem el futballozni Erdőszentgyörgyön egy IV. ligás csapat ifjúsági alakulatában. Utána bekerültem a Marosvásárhelyi Sportiskolába, és egészen 16 éves koromig ott játszottam. Utána leigazolt az akkori III. ligás Marosvásárhelyi Gaz Metan. Ezek után jó pár csapatban megfordultam még: játszottam Szovátán, Szászrégenben, Zágonban, Piteşti-en, Csíkszeredában, plusz fél évet egy magyarországi II. ligás csapatban is lehúztam.
– Egyből világos volt számodra, hogy a labdarúgás lesz az életed, vagy néha voltak kételyeid?
– Gyerekként táncoltam és gitároztam is, majd elkezdtem focizni. Volt olyan időszak, hogy reggel elmentem otthonról, és csak késő este értem haza, mert iskola után elmentem táncolni, majd gitárórára, végül pedig fociedzésre. Egy idő után éreztem, hogy valamit abba kell hagynom, mert nem fér bele a programomba, és akkor úgy döntöttem, hogy maradok a foci mellett, így elmaradt a tánc és a gitár.
– Miket tartasz az erősségeidnek és a gyengeségeidnek?
– Amit erősségemnek érzek, az a védekezés, a fejjáték, és rengeteget szaladok. Amin viszont lehetne javítani, az a technikai felkészültség és a kapura lövés.
– Szerinted ki a legjobb játékos, akivel eddig együtt játszottál, és miért?
– Eddigi karrierem során nagyon sok jó játékossal volt szerencsém játszani, de közülük a legjobb Iulian Tameş, akivel Piteşti-en rúgtuk együtt a labdát. Tőle volt, amit tanulni, hiszen nagyon jó középpályás, aki még a román válogatottban is szerepelt.
– Kinek a játéka volt a legnagyobb hatással rád?
– Gyerekként Dennis Bergkamp játéka tetszett a legjobban, nagyon szerettem nézni, ahogy játszik. Napjainkban Sergio Busquets a kedvencem, hiszen  intelligens védekező középpályás.
– Még négy hónap, és kezdődik az Európa-bajnokság, ahol jelen lesz a magyar és a román válogatott is. Hogyan látod az esélyeiket?
– Azt mondom, hogy a magyarok és a románok egy szinten vannak. Azt szokták mondani, a labda kerek, így mindenkinek van esélye, és kifoghatnak egy olyan időszakot, amikor jól megy nekik, így akár még a csoportból is kijuthatnak. Nehéz feladat vár rájuk, de nem lehetetlen.
– Játsszunk el a gondolattal, és képzeld magad egy futballszerető milliárdosnak, aki bármelyik játékost megvehetné. Kik lennének azok a játékosok, akik a te kezdő tizenegyedbe beleférnének?
– Manuel Neuer lenne az álomcsapatom kapusa, jobbhátvéd Dani Alvés, középhátvéd Gerard Piqué és Sergio Ramos, balhátvéd Jordi Alba, középpályán Andrés Iniesta, Sergio Busquest és Luka Modric, illetve szívesen látnám a csapatomban támadóként Lionel Messit, Cristiano Ronaldót és Neymart.
– Mit kaptál a labdarúgástól az évek alatt?
– Gyerekkoromban nagyon jól indult a karrierem, 14 éves koromban le akart igazolni a Győr, de aztán nem jött össze. Nagyon sok sérülésem volt, izomproblémáim, és ez sokat hátráltatott. Ennek ellenére nem adtam fel, a labdarúgás mellett elvégeztem a sportlíceumot és a Babeş–Bolyai Tudományegyetem testnevelő szakát, illetve már tanítottam tornatanárként három évet. A futball engem egyaránt nevelt és oktatott, megtanultam küzdeni mind a pályán, mind az életben. Azt mondom, hogy amilyen játékos valaki a pályán, olyan ember az életben is. A labdarúgás az életem volt, jelenleg is az, és a jövőben is az lesz.
– Ha az elmúlt tíz évre visszatekintesz, mi az, amire a legbüszkébb vagy?
– Ahogy már mondtam, az elmúlt tíz évben több csapatnál megfordultam, és bárhova is igazoltam, ott mindig kezdő voltam, pedig nem volt soha senki, aki tolt volna előre vagy beajánlott volna. Büszke vagyok arra, hogy saját erőmből és a képességeim alapján mindig számítottak rám az edzőim, és alapemberként kezeltek.
– Meddig szeretnél labdarúgással foglalkozni, illetve játékoskarriered után maradnál a labdarúgás mellett valamilyen formában?
– Amíg egyszer fizikailag bírom, és nem hátráltat sérülés, addig mindenképp szeretnék futballozni. Ha majd eljön az én időm, és abba kell hagynom a játékot, akkor sem akarok eltávolodni a labdarúgástól, mert szeretnék edzőként tevékenykedni, átadni tudásomat a következő nemzedékeknek.