Így aztán nem is a győzelemre — na persze, azért ott motoszkál minden sportbarát lelkében az a fránya remény: hátha, hátha sikerül megtörni a jeget... —, mint inkább a jövőre összpontosítunk, a jövő csapatára. Abban reménykedünk, hogy Gîrju újra túlnő önmagán, s melléje felnő Szabó Gabi s a többiek, akik a jövő csapatát alkothatják. Rájuk kell számítanunk, mert azt a fényűzést nem engedhetjük meg, hogy ideig-óráig idegenlégiósokkal tömjük meg a csapatot, a Kós Károly Iskolaközpont neveltjeire pedig egyelőre nem számíthatunk, hiszen ők még ifi II-esek. Száz szónak is egy a vége: leányok, nem szabad elcsüggedni, küzdeni, dolgozni, harcolni kell a jövőért, hogy e bajnokság befejezése után tapasztalatokkal meggazdagodva ott folytassuk, ahol az RMDSZ néhány politikusának rémálma megszakította a jövő építését.