Az egyházi intézmények 1948/49-ben bekövetkezett államosítása során a római katolikus Státus tulajdonát képező Petőfi (most Avram Iancu) utcai 13. (most 15.) számmal jelölt épület is állami tulajdonba került. Az emeleti homlokzatán olvasható felirat (Királyi Lyceum Könyv’s Kőnyomó Intézet) jelzi a XIX. század első harmadában épült jezsuita-piarista nyomdát. Középiskolai, majd egyetemi bentlakás volt, mi is ott laktunk. Mivel a balettiskolának kellett a teljes emelet, el kellett költöznünk.
Néhány földszinti szobát is kiürítettek. Új lakásról a katolikus egyház gondoskodott. Az érettségi végeztével már egyetemista voltam, amikor 1950 decemberében átköltöztünk a Szentegyház (most Iuliu Maniu) utca 4. szám alatti Státusházba.
Az érettségit nemcsak a diáktársaimmal ünnepeltük meg a banketten, hanem szüleimmel és barátaimmal is otthon. Emlékezetes marad keresztanyám mintegy 140 éves (?) tokaji aszúbora, amelyet nem tudom, hol rejtegettek, hiszen mindentől megfosztották a Bethlen családot. Szörpként folyt, és mindenki csak egy pálinkáspohárral kapott. Csaba öcsém még középiskolás volt, Ildikó hetedikes, és a piaristák (egykori) iskolájába járt, akárcsak Árpi, a negyedik osztályos kisdiák.
A banketten – életemben először – „sikerült” az ellenőrizetlenül vedelt ital hatására „megszédülnöm”, így mindenféle pajzánságra képes lettem volna, ha józanabb barátaim nem fékeznek meg és nem kísérnek végig a Petőfi utcán hazáig. Jánky Béla osztálytársamnak, aki ekkor már a Gaál Gábor Irodalmi Kör tagja volt, „megjósoltam” majdani irodalmi szárnyalásomat. Bélának valóban sikeres volt költői és szerkesztői pályája, én egészen a hatvanas évekig írogattam – soha meg nem jelent – novellákat és verseket. Aztán „kijózanodtam” az irodalmi pályát illetően.
Új lakásunkat hamarjában rendbe tettük. Valami pártos lakói lehettek, mert az irdatlan koszosságon kívül a falon nyomot hagyott az ötágú csillag is. A Petőfi utcai földszinti lakásukból kilakoltatták a két nyugdíjas kéményseprőt is. Az egyiket, Papp Géza bácsit hozzánk tették a volt – külön bejáratú – cselédszobába. Iszákos testvére nem lakott nálunk, de gyakran megjelent a bátyjánál. Édesanyám viselte gondjukat. Előbb Géza halt meg, egy Pista nevű öreg költözött a helyébe. Néha Szabó Márton orvos meglátogatta a keresztapját, hozott nekik egyet s mást, és felügyelte az egészségüket. Géza csendes ember volt, mindenben hallgatott édesanyámra. Édesapám az udvarunkon tanult meg biciklizni Csaba öcsém segítségével, hogy majd biciklivel járjon Kisbácsba tanítani.
Puskás Attila