A szégyen arcaiOstobaság vagy gonoszság?

2016. február 19., péntek, Nyílttér

Dühöng az ostobaság s a gonoszság Romániában. Vagy folytathatjuk a jelenség minősítését: gonosz ostobaság, ostoba gonoszság, de primitívség, aljasság is.
Nehéz idők vannak. Egy ország felelős személyei révén önmagáról vall. Önnön vezető rétegének lelki-szellemi silányságáról.

Itt hatalomra emeltetett a gyűlölet! És a gyűlölet tárgya: a másság – a nem román ember, a nem román szó vagy  jelképek, egyszóval minden, ami nem tricolor színű – azaz: Te! A te arcod és a szülőfölded arca, a te  nyelved, kultúrád, múltad és jelened bármiféle nyoma, megnyilatkozása. Még akkor is, ha azok már nem téged jelölnek. Ez utóbbira példa: még a rigójancsi tészta neve is szúrja Háromszék megye ostobán és primitíven gyűlölködő fogyasztóvédője szemét, s silányan sunyi  gonoszsággal büntet is érte vagy bármiféle  magyar megnevezés miatt. Székelyföld kormánybiztosait zavarja a NÉPISKOLA vagy KÖZSÉGHÁZA is, amiket valamikor a múlt század elején írtak ki a magyar állam által épített, azóta is iskolának vagy elöljárói hivatalnak  otthont adó épületek homlokzatára, s mint ilyenek: műemléknek számíthatn(án)ak…  Itt is  a gyűlölet és ostobaság mellé ugyanúgy belép a gonoszság. Ezek a gyűlölködő urak egyébként emberarcú lények, egy olyan nemzet fiai, melynek nagyjai vannak, Brâncuşi, Eliade, Arghezi, melyből ugyanúgy, mint minden más nemzetből, csak egy van.  Degradálják magukat és nemzetüket, önmagukat mint  értelmes lényeket. Vagy  még másképp: emberi  mivoltukat! Azt, amit már 2500 évvel ezelőtt megfogalmazott a görög tragédiaíró, hogy: „Oly gyönyörű embernek lenni!” Bár  tudja ő, ez az elvakult gyűlölködő, a népi mondást is, hogy nincs két egyforma falevél. Tehát a lét természete a másság, a mindenki más, vagy ezerarcú a világ, s ez a ezerarcúság a szép benne. Akárcsak a természetben, mely ezer színben és ezer arcban pompáz! Tudja, hogy minden, ami a szellem terméke: érték. És minden, ami a lélek gyümölcse – hadd soroljunk fel néhány ilyent: szeretet, jóság, tisztesség, becsületesség, igazság, szótartás, jellem –, ugyanúgy érték. Emberi mivoltunk alapértékei. A ne lopj, ne ölj, ne csalj isteni parancsolat értékei!  S ezeket  a felelős embereket zavarja az, hogy Kolozsvár, Marosvásárhely, vagy az, hogy Gyöngyvirág  utca, ők csak a strada Lăcrămioareit fogadják el, és a Marosvásárhelyt vagy Kolozsvárt   a törvényesség látszatát keltve törvényszéken támadják meg. Ők, a nagyok, miközben a kicsik(kel) primitívebb módszerével: egyszerűen festékkel leönt(et)ik. És okos bírák törvénykeznek, hogy a Kolozsvár vagy Marosvásárhely nem törvényes, vagy a Gyöngyvirág utca sem az… És hogy a Székelyföld sem törvényes. Nem létezik! Olyan ez, mintha azt mondaná az a tisztelt törvényszék, hogy erdő nincs! Vagy hogy a szeretlek nem érvényes, csak az, hogy te iubesc. Vagy hogy édesanyám sem érvényes. És az sem, hogy édes hazám! És az sem, hogy nemzetem. Törvénybe iktatják ugyancsak bölcs hazafiak, hogy az „etnikai alap” nem jó, nem elfogadható. Az nem hivatalos, mint  ahogy te sem vagy hivatalos a nyelveddel, az Arany Jánosoddal és Petőfi Sándoroddal, itt, ebben az országban csak Ion Creangă vagy Mihai Eminescu a hivatalos. Vajon szánalmasak vagy nevetségesek? Szánnunk kell őket vagy nevetnünk kell rajtuk? Hogy egy nemzet választott vagy kijelölt hivatalosságai ide silányítják  magukat, bíróságaikat, önnön hatóságaikat. Hogy – néhány példát idézzünk – a dicsőszentmártoni polgármester ezelőtt 7–8 évvel  oda degradálta magát, hogy büntetést rótt ki arra a kórházigazgatóra, aki intézménye homlokzatára –  melyben egymás mellett feküdtek román és magyar betegek, s román és magyar orvosok gyógyítottak – a SPITAL mellett azt is kiírta, hogy KÓRHÁZ! Vagy a marosvásárhelyi Orvostudományi Egyetemen – mely valaha európai szintű orvosokat adott az országnak és a világnak is, s azok az orvosok anyanyelvükön sajátították el a gyógyítás és az életmentés tudományát – a rektor, egy tudós orvosprofesszor oda degradálja önmagát, hogy ahelyett, hogy az élet értékére, annak a  védelmére oktatna és nevelne, a  vele együtt élő másik nemzet ellen uszít és álságos intézkedéseket hoz annak nyelve, azaz: emberi, lelki mivolta ellen. Mint ahogy az egész ország is intézményesíti a másik nép nyelve elleni gyűlöletet, annak a lefokozni  akarását.
És mindez egy olyan világban történik, amikor van ezeknél a szánalmas, önmagukat és nemzetüket lebecsülő uraknál, ezek  erejénél egy még aljasabb világerő, mely nemzeteket, kultúrákat, a minden ember gyökerét – a románokét ugyanúgy, mint a magyarokét –  akarja megsemmisíteni azért, hogy a gyökértelenné, kotyvalék néppé tett milliók  fölött uralkodni tudjon. Ennek a náluk százszor erősebb hatalomnak, a pénz erejének nem távlati, hanem pillanatnyi célja az ő nemzetüknek is a többi nemzetekkel együtt való megsemmisítése. Ha ezek a söpredék-lelkű és szellemű urak, akik folyamatosan ügyködnek ellenünk, a nyelvünk, lelkünk és hitünk ellen, látnának, vagy látni kezdenének, rá kellene jönniük arra is, hogy amiként az ő nemzetük, a mi nemzetünk is érték, amiként az ő nemzeti tudatuk, úgy a miénk is  lehet a közös jóra ösztönző, s a közös ellenséggel szembefordítható erő! Mert ha erre rá tudnának jönni, akkor arra is rájönnének, hogy sorsunk közös, s ha van egy képzeletbeli sorompó, akkor annak ugyanazon az oldalán állnak ők is és mi is, mint elpusztításra kijelölt, saját gyökereinkből élő és teremteni is képes  nemzetek! Akik addig vagyunk, amíg gyökereink is vannak. Mint mindenkinek, aki ember!  Mert minden embert egy anya szült, és azt az anyát a teremtő adta-jelölte ki nekünk. Mint ahogy a nemzetünket s azzal a nyelvünket is a teremtő adta. S hogy a mi másságunk – akárcsak az ő másságuk is –  a teremtett világ természetéből adódó!
De ehhez emberi mivoltuk tudatára kellene ébredniük ezeknek az ostobaságuk és szűklátókörűségük rabságában sínylődő uraknak és az őket kitermelő egész hálózatnak. Azzal, amit tesznek, nemcsak önmagukat, országukat, népüket is degradálják. S saját népük elpusztításához is segítő kezet adnak szűk látókörű, ostobán primitív nacionalizmusukkal.

Gazda József

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 596
szavazógép
2016-02-19: Mi, hol, mikor? - :

Mi, hol, mikor?

Könyvbemutató
* A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében ma 17 órától bemutatják az Elitek Háromszéken a 19–20. században. A politikai, gazdasági, egyházi és kulturális élet szereplői című kötetet. A kiadványt Demeter Lajos történész méltatja.
2016-02-19: Nyílttér - :

A romániai francia gázhuncutságról (Kármentő)

Klímaváltozás ide, globális felmelegedés oda, Románia leghidegebb zuga mégis a Székelyföld marad, ami hatósági szempontból nem létező földrajzi fogalom ugyan, de hogy mifelénk (Hargita, Kovászna megyében) a legalacsonyabbak a jövedelmek, azt nem tagadják. Nos minap hallottam, hogy Romániában a gáz ára tarthatatlan, és – feltételezhetően – újabb emelés (!) szükséges, mert szóba került a „consumator nevoiaş” fogalma is, amit talán rászorult fogyasztónak fordíthatnánk.