Teljében pompázott a vénasszonyok nyara azon az 1961. november 4-ei napon, amikor zsebemben a nemrég szerzett friss „repartiţie” papírral Sepsiszentgyörgyről beutaztam Brassóba, a tartományi székhelyre kiválasztani az akkor még ideiglenesnek vélt munkahelyemet, ahol aztán pályafutásom végéig éltem.
Miután negyvenkilenc pályakezdő orvos közül elsőnek megkaptam a Sepsi rajonban lévő rétyi egészségügyi körzetet, szembejött velem egy középkorú, középtermetű férfi, és magyarul szólva hozzám bemutatkozott. Közölte, ő a rajoni főorvos, és azért jött be a tartományi székhelyre, mert kíváncsi, kik is lesznek az új beosztottjai. Így az első, akit megismertem Szentgyörgy és környéke orvosai közül, az éppen Oprea főorvos volt. Hazautazáskor kérésemre engem is felvett a mentőautóba, amellyel Szentgyörgyről Brassóba jöttek, s amelyben már Zsigmond József doktor, a későbbi kardiológus várakozott az indulásra. Hazafelé a társalgás végig magyarul folyt. Oprea doktor erdélyi és azon belül is háromszéki származású volt, s egy kis akcentustól eltekintve szinte anyanyelvi szinten tudott magyarul. S gyorsan tegyem hozzá, szívesen is beszélt a magyarokkal – így velem is mind akkor, mind később – anyanyelvünkön. Amikor szomszédok lettünk, én románul szóltam hozzá, ő meg magyarul válaszolt.
*
1924. május 23-án született Aldobolyban, falusi családban. Édesapja vadőr volt, akitől a vadászat szenvedélyét és a falusi környezet szeretetét örökölte. Az elemi iskolát Farkasvágón, a középiskola első négy osztályát a jászvásári Negruzzi-középiskolában, az IX–XII. osztályt a brassói A. Şaguna Líceumban végezte, ahol érettségizett. Orvosi pályára a temesvári Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetben szerzett képesítést, illetve 1950-ben diplomát. Első állomása a Prahova megyei Breaza volt, ahol megszervezte az újonnan létesített egészségügyi körzetet. Innen a szülőfaluja melletti Illyefalvára, a községközpontba pályázott, ahol körorvosként hét évet töltött el, alaposan rácáfolva arra a közmondásra, hogy „senki sem próféta a saját hazájában”. Munkássága nyomán jelentősen csökkent a csecsemőhalálozás, és hamarosan felszámolta az Aldobolyban és Illyefalván endémiásan jelen lévő hastífuszt.
1958-ban kinevezték a barcasági falvak idecsatolásával tetemesen megnövelt Sepsi rajon vezető főorvosának.
Kiváló szervezőnek bizonyult, aki nagyon jól érzékelte az egészségügy gyenge pontjait, s azt, hol kell erősíteni. Tevékenysége célkeresztjében a csecsemőhalálozás csökkentése, a fertőző betegségek elleni harc és a minél magasabb szintű egészségügyi ellátás állt. Mindjárt az elején Köpecen, Árapatakon és Pürkerecen új egészségügyi körzeteket létesített. Az akkori időkben létező legjobb bútorzattal és egészségügyi eszközökkel látta el, ott lakó orvosokkal és egészségügyi személyzettel. Teljes erőbedobással támogatta új rendelők és orvosi lakások építését, illetve a meglévő épületek korszerűsítését, főjavítását Árapatakon, Pürkerecen, Nagyajtán, Vargyason, Rétyen, Illyefalván, hogy falun lakjanak a körorvosok. Hasonlóképpen hozzájárult a bölöni, mikóújfalusi, nagybaconi, tatrangi szülőotthonok korszerűsítéséhez. Az ő idejében építettek Baróton 36 ágyas gyermekgyógyászati részleget. A torjai szanatóriumban is főjavítást végeztek és bevezették a metángázzal való fűtést. Sepsiszentgyörgyön a fertőző betegségek osztályát átköltöztették a korszerűsített, ötven ágyat biztosító volt árvaház impozáns épületébe. Ugyancsak a hatvanas években az ő közreműködésével hozták létre azt az egészségügyi technikumot, amely egészen 1976-ig működött, helybeliekből verbuválva a tanítványokat, akik végzés után itt jutottak munkahelyhez, és nem az ország valamelyik távoli pontján. Oktatói szerepet is vállalt a technikumban.
Rajoni főorvosként a körorvosi gyűléseket nagyon barátságos légkörben vezette, ahol az orvosok románul, magyarul elmondhatták kérésüket, nehézségeiket. Tapasztalt idős kollégaként mindenkit figyelmeztetett a törvények betartásának fontosságára, mintegy óva minket a ránk leselkedő veszélyektől, de esetenként meg is védett a helyi kommunista párttitkárok basáskodásától, akik igyekeztek volna az orvost is elküldeni krumplit szedni, éjszakai telefonszolgálatra vagy ehhez hasonló kényszermunkákra.
1965-ben kinevezték a Rajoni Néptanács alelnökének. E tisztségét arra is felhasználta, hogy hozzájáruljon a rajon demográfiai mutatószámainak javításához és az egészségügyi intézmények tökéletesítéséhez.
A megyésítés után – ismét egészségügyi igazgatóként – több egészségügyi intézmény létrehozásánál bábáskodott. Kökösben és Nagyborosnyón az országos típusterv szerint elsősorban a lakosság által megszavazott, ún. „önadó” felhasználásával orvosi lakással egybeépített rendelőket építtetett. Ebben az időben létesült mind Sepsiszentgyörgyön, mind Kézdivásárhelyen az önálló épületben működő, laboratóriummal rendelkező fogászati központ és a poliklinikával összekötött, 436 ágyas új megyei kórház is, már központi fűtéssel, korszerű mosodával, konyhával ellátva. A kovásznai szívkórház bővítésével modern kezelőközpontot létesítettek, amely szintén hordozza az ő ujjlenyomatát. Az akkor épített kilenc bölcsőde közül ötöt sikerült teljesen a minisztérium költségvetéséből létrehozni.
*
Még 1960-ban Bukarestben elvégzett egy egészségügy-szervezésről szóló kurzust, és közegészségtanból főorvosi vizsgát tett. 1967-ben a fővárosi Colentina Kórház fertőző betegségek osztályán szakképzesítőzött. Így a különböző szervezési megbízatások ideje alatt sem veszítette el a beteg emberrel való kapcsolatát, osztályos orvosként mindig dolgozott a fertőző betegségek kórházában. Életpályája utolsó éveiben – 1988-tól egészen nyugdíjaztatásáig – osztályvezető főorvosként végezte gyógyító munkáját.
Oprea doktor sokat és maradandót alkotott. Egykori körorvosi beosztottjai, ha néha összetalálkozunk, nem kis nosztalgiával állapítjuk meg, hogy „jól sáfárkodott a rá bízott talentumokkal”. Szakmai munkája mellett három szenvedélynek hódolt: kiváló vadász volt, nagy bélyeggyűjteményt tudott a magáénak, és mint klarinétos tagja volt a kórház Saniton művészegyesületének. Bokor Tibor nyugalmazott egészségügyi asszisztens, a Saniton utolsó élő tagja meséli, hogy mindig egyenrangú tagnak tekintették, s Oprea doktor vele sohasem beszélt másként, mint magyarul.
Kétszer nősült. Első és második feleségétől is egy-egy leánygyermeke maradt, Mihaela, illetve Maria. 2004-ben hunyt el. Hamvai – feleségével együtt – a sepsiszentgyörgyi ortodox temetőben nyugszanak.
DR. NAGY LAJOS
