Mélyen tisztelt egybegyűlt bölöniek, kedves vendégek, ifjak és öregek! Víg áldás és öröm szálljon önökre, az itt egybegyűlt egész nemzetségre. Jövetelünk okát elmondom én bőven, egy szép szokás van itt nagy Bölönben. Bölönnek ez már régi hagyománya, hogy legények öltöznek fel szép díszes ruhába. Elöl a menyasszony, mellette a párja, őket követi két legény székely ruhába’. Piros-fehér-zöldben jön a magyar pár, mögöttük lovagol szerelmével a huszár. Rákóczi se marad el, hisz győztes a csatába’, érkezik feleségével szép nemzeti ruhába’.
Népruhába’ s maszkba’ a többiek is jönnek, kik ma velünk együtt farsangot temetnek. Itt állnak mellettem, készen, ahogy lássák, akik az indulást már alig várják. Mielőtt elindulnánk a farsangi útra, zengjen ajkunkról a székelyek himnusza – mondotta a rigmust szombat reggel a farsangot ki tudja, hányadszorra vezető Akácsos Zsolt.
Az étfalvi fúvósok megszólaltatják hangszereiket, a híd melletti kicsi díszparknál álló bő háromszáz fős sereg előbb visszafogottabban, majd egyre erősebben zengi szűkebb hazánk himnuszát. A felvonulás első állomásaként az unitárius lelkészi portát keresik fel. A kapuban az asszonyok pánkóval, a férfiak köményessel kínálják a néphagyományt ápolókat. Kozma Albert elődeink régi hitében gyökerező farsangi hagyományainkról beszélve arra kéri a bölönieket, éltessék, adják tovább a szokást az utódoknak. Az unitárius templom alatt, a Domb utca felől közelítenek a református paplak felé, de időbe telik, míg a néhány száz méteres távot megteszik: az ünnepre sokan készültek, szinte minden kapualjban áll valaki, hogy korty itókával, frissen sütött tésztával, falatnyi eledellel kedveskedjen a nem kevés előkészületet és munkát – mert bizony az is kellett: a „cigányok” rongyos ruháit rendbe szedni, a lovas díszeket elkészíteni, elpróbálni a felvonulást – megköszönjék. Ezek az apró szünetek remek alkalmat teremtenek az alakoskodó „cigányoknak”, hogy „lejecskét” kéricséljenek, a fekete posztókabátos, priccses nadrágos, bőrcsizmás, fekete-piros szalaggal átkötött bundasapkás csendőröknek pedig a bál támogatására érkező adományok füzetbe vezetésére – jut bőven mindenhova. Bartha Attila református tiszteletes a hagyomány közösséget építő és erősítő hatásáról szól, s kéri Isten áldását a bölöniekre. Az igencsak furcsa társaság regrutadalokat énekelve halad az Erzsébet park felé, majd Alszeg, a Kicsi utca, a polgármesteri hivatal, Kisbölön, a Tana utca és Felszeg következik, a bábuk sorsa – Vándor és Éva helyett idén Juliska (aki csókot ad a vadász piros ajakára) és „Bálind” – pedig az általános iskola előtt pecsételődik meg. Az este sem eseménymentes, hiszen a kultúrotthonban a Vox Roll együttes zenéje mellett hajnalig lehet bálozni.
Egy év kihagyás után bár nehezen éledt újra a bölöni farsang, de sikeres volt, ami reményt ad a jövőre nézve: talán könnyebben akadnak olyanok, aki vállalják a fáradalmakat, s tovább éltetik e méltán „hírös” szokást.
