Sokan alulértékelték a román korrupció alapjául szolgáló kapcsolati tőkét. A kéz kezet mos elve. Sokaknak ugyanis, beleértve politikusokat, egyházi személyeket, médiában dolgozó sztárokat és a gazdaságban tevékenykedő üzletembereket, egyáltalán nem állott érdekükben, és most a lehetőségek szerint finoman fogalmaztunk, nemhogy érdekükben nem állott, de minden rendelkezésükre álló eszközzel igyekeztek meggátolni ezt. S értek is el sikereket, amikor az alkotmánybíróság sokak általános döbbenetére, országos felháborodást keltve, kihúzta a SZIVOT ,,méregfogát" azzal, hogy megvonta tőle ama jogot, hogy a vizsgált és gyanúsnak talált személyek dossziéit közzétehesse, mondván, ők nem bíróság, erre csak az igazságszolgáltatásban dolgozó, magas beosztású bíráknak lehet joga. Úgy tűnt, ezzel a dodonai határozattal — ami legalábbis a médiában sokak által meg is fogalmazott ama gyanúval állott összefüggésben, hogy az alkotmánybírók között is vannak, lehetnek ,,érintettek" — a SZIVOT el is vesztette minden jogkörét és súlyát, s hamarosan fel is számolják. A felháborodás, mint köztudott, akkora volt, hogy Călin Popescu Tăriceanu miniszterelnök is közbelépett, de a folyamatok már beindultak, és nem állottak le. A visszarendeződés éles jeleként — ami továbbra is nyugtalanítóan bizonyítja, hogy Európa nemhogy közeledne Bukaresthez, hanem távolodik! — a parlamenti alsóház jogi bizottsága legújabban megszüntetné a szekusiratokat vizsgáló bizottságnak ama jogkörét is, hogy közzétehesse, a gyanúsított és átvilágított személyek egyáltalán kapcsolatban állottak-e, és ha igen, milyen viszonyban az elmúlt rendszer hírhedett politikai rendőrségével. Ráadásul a SZIVOT működését módosító törvény szerint az egyházi főméltóságokra már nem is vonatkozna az átvilágítás. Az ő dossziéikat már vizsgálni sem lehetne. Azután majd jönnek a médiamogulok, a politikusok, a gazdaság potentátjai. Elmondhatjuk: ott vagyunk, ahol voltunk, vagy még ott sem.