A verőfénynek
árnyék a salakja.
Tükörre hull,
sugarát visszaadja,
de nő az árnyék,
hízik, mint az éjjel,
halálunkat gyűjtjük
minden telő évvel.
Ragyogni születtünk,
tükrünk minden versünk.
A Napot mímeltük,
fénnyel feleseltünk.
De árnyékunk kellett,
így mérhettek mások,
pedig sorsunk teljes:
fényből rakott átok.
FARKAS ÁRPÁD