A február negyedikén indított gyerekházról Tischler Ferenc alpolgármester, valamint Papp Ágota, az Esély Lelki Egészségvédő Egyesület elnöke számolt be.
Az elöljáró az előzményeket ismertette. Eszerint Antal Árpád polgármesterrel közösen már évekkel ezelőtt eldöntötték, hogy a őrkői roma közösség integrációja szempontjából alapvető gyakorlati teendőket kell elvégezni. Az önkormányzat által készített felmérés akkor világosan rámutatott, hogy a gyerekekkel és a nőkkel foglalkozva lehet hatékonyan elkezdeni ezt a folyamatot. Ezért indították a 14–18 éves nőknek szóló problémafeltáró, tanácsadó programot, mely A nő, mint esély nevet viselte. A korosztályra a felmérés eredményei nyomán esett a választás, hiszen mint kiderült, 528 ilyen korú nő él a közösségben. A velük folytatott beszélgetések ugyanakkor rávilágítottak, hogy a kicsik beilleszkedése terén is komoly gondok vannak. Így kezdeményezték a most februártól indított programot az egyesülettel partnerségben.
Tischler szerint nem az önkormányzat egyedi ötletéről van szó, Magyarországon ez egy igen jó eredményekkel működő kezdeményezés. A program központi célja ott is a hátrányos indulás csökkentése a roma gyerekeknél, ami lemaradáshoz, később iskolaelhagyáshoz vezet. Utóbbi visszaszorítását is magával hozhatja ez a kezdeményezés – amint arra az anyaországban már példa is van – tette hozzá.
Papp Ágota elmondta, közel egy éve láttak neki, hogy a gyerekházat felállítsák. A pszichológus szakember szerint kora gyerekkori esélyteremtő lehetőségként lehet a legtalálóbban leírni. A tapasztalat azt mutatja, az őrkői gyerekek jelentős hátránnyal indulnak az óvodában – hiszen a tudásuk kifejezetten hiányos –, és a korai ingerek, lehetőségek, melyeket mind tárgyi szinten, mind szellemi táplálékként ebben a környezetben megkapnak, mérsékelhetik ezt. „Kész csomaggal indulhatnak innen, amivel könnyebb nekik felzárkózni” – fogalmazott Papp Ágota.
Az egyesület elnöke kifejtette: tavaly augusztusban azonosították, hány kicsinek szólhat ez a program. Az Őrkő telepen 178 ilyen korú gyerek volt akkor. Tovább szűkítették a kört, és 63 olyan családot jegyeztek, ahol csak 0–3 év közötti gyerekek vannak. Papp Ágota szerint ezeknél a családoknál lehetett azzal számolni, hogy az anyukák biztosan rendszeresen részt tudnak venni a foglalkozásokon. Emellett 89 olyan családot azonosítottak, ahol ennél nagyobb gyerekek is vannak. Papp Ágota szerint a foglalkozásokon, amint az várható volt, az első csoportba tartozók vesznek részt.
A gyerekeket, valamint az édesanyákat (akik jelenléte kötelező) délelőttönként fogadják, a program szolgáltatásai pedig alapszinten a mondókázás, mese, játék, mozgás, festés, rajz, kézműveskedés, az anyukákkal való közös étel-előkészítés és a gyerekeknek való felkínálása. Ezek minden esetben a szülővel közösen történnek, illetve az anyáknak más feladataik is vannak, így például a takarítás, a játékok rendben tartása. Kiegészítésként az egyesület szakemberei a gyerekek fejlődését is követik, amennyiben gondokat észlelnek, adott a szakemberhez való irányítás lehetősége, illetve a szülők számára is biztosítanak nevelési tanácsokat, és ha szükséges, egyéni vagy csoportos konzultációkat szerveznek. A szolgáltatásokat két állandó alkalmazott szociális munkás végzi, a szakmai irányításért pedagógusok, pszichológusok is felelnek. Emellett egy roma nemzetiségű állandó alkalmazott is részt vesz a munkában.
Az érdeklődést illetően Papp Ágota és Tischler Ferenc elmondták: sikerült megalapozni a bizalmat az anyák körében, és az apák esetében is egyelőre elfogadottak a foglalkozások. A jelenlét ugyanakkor változó, sok függ attól, hogy a közösség életében milyen események következnek, mivel a szülők ezek szerint vesznek részt vagy sem a foglalkozásokon. Az eddigi eredmények kecsegtetőek, esély mutatkozik arra, hogy egy jól összeforrott közösség alakuljon ki.