„Honfitársaim! Hogy a japánok alacsonyak és bőrük sárga, azért van, mert évszázadok óta rizst eszünk meg halat. Ha mostantól McDonald’s hamburgert és hasábburgonyát fogyasztunk, megnövünk, bőrünk kifehéredik, hajunk kiszőkül!” Fudzsita Den japán reklámszakember írta ezt a szöveget az 1970-es évek elején, amikor a McDonald-vírust Ázsiában terjeszteni kezdték.
A Happy Meal tehát sokkal több, mint egyszerű étel. A burger maga a megtestesült álom: stílus, életfelfogás, a kapitalizmus és a szabadság jelképe. Nem uniformizmus, miként kritikusai állítják, ellenkezőleg: a sokszínűség szimbóluma.
A hamburger tehát kultikus étek. A kulináris és a kulturális gyarmatosítás eszköze.
Filmek címében, irodalmi művek tucatjában szerepel Tom Wolfe-tól Sinclair Lewisig. George Lucas legendás filmjében, az American Graffitiben a Mels drive-in hamburger étterem áll az események középpontjában. Andy Warhol figyelmeztet rá, hogy a manhattani Modern Művészetek Múzeumában látható a pop art egyik legismertebb műtárgya, Claes Oldenburg 1962-es dupla sajtburgere, a Dual Hamburgers. Virna Lisi filmcsillag is egy hamburgeren ül meztelenül, Chaplin pedig óriásburgert ölelget a kölyök helyett a tréfás plakáton. Van burger formájú telefon, családi ágy, a Popeye című rajzfilmsorozatban burgert fal Wimpy, de Hamburger Hillnek nevezik a híres 937-es magaslatot is, ahol a vietkongok 1969-ben úgy darálták le az amerikai katonákat, mint McDonald üzemeiben a hamburgerhúst.
Természetesen nem igaz, hogy a rómaiak, a mongolok ismerték a burgert, az nyers tatár bifsztek lehetett. Mese az is, hogy szerepel a brit Hannah Glasse 1758-as szakácskönyvében. Az a hamburgi kolbász receptje. Tévedés az is, hogy a burger ötletét német bevándorlók hozták Hamburg kikötőjéből. Sokkal valószínűbb, hogy az étel a Buffalo közeli amerikai kisvárosról, Hamburgról kapta a nevét. A vidéki vásárokon a Menches fivérek marhahússal kísérleteztek lacikonyhájukon (akkoriban épp sertéspestis dúlt a környéken), ők nevezték el 1885-ben a fasírtot hamburgernek. New York állam közgyűlése mindenesetre elfogadta a szlogent: A hamburger New York ajándéka a világkonyhának!
Mások szerint a legendás étel New Haven városában, esetleg az oklahomai Tulsában, netán a New York-i Delmonico étteremben született, ahol 1894-ben már szerepelt is az étlapon (tízcentes áron), ám ez a legenda is megdőlt, a nyomda, amelyik az étlapot kiadta, ekkor még nem is működött. Tartja magát az a változat is, hogy először a St. Louisban 1904-ben rendezett világkiállításon, Bilby papa konyháján lehetett Hamburg pogácsát kapni.
A valóság az, hogy ezek az elődök feltehetően csak szendvicsváltozatok voltak. A ruganyos, kerek, édeskés barna zsömlét Walter Anderson találta fel. Ő zseni volt, mint Edison. A hamburger meg remekmű, mint a hexameter. Wichitában nyitotta első éttermet 1921-ben a White Castle lánc. A hamburger öt centbe került. Hogy aztán ebből a szerény üzletből hogyan lett Burger King–McDonald’s–Wendy’s burgerháború, és miért lett az elmúlt ötven évben háromszor édesebb a zsemle, és hogy került a levesbe a hasábburgonya és a ketchup, az már másik történet. Nem túl vidám. De hát az élet sem habos torta. Bocsánat: hembörger.
Vinkó József
