Hétvégi közleményében Izsák Balázs SZNT-elnök meg is köszönte nekik (is), hogy sikeres, a székely autonómiaküzdelemhez méltó esemény zajlott Marosvásárhelyen. Igaz, a bukaresti és más nagyvárosi kőbunkó, ám annál agresszívebb fociultrák hordáin edződött – s például a romániai kórházakban uralkodó állapotokhoz képest igencsak korszerű felszerelésekkel ellátott – csendőrök számára is üdítő élmény lehet olyan tömegrendezvényen biztosítani a rendet, amelyen a résztvevők nem skandálnak idegengyűlölő, kirekesztő jelszavakat, nem akarnak senkit megverni, semmit szétverni, nem törnek-zúznak, hanem elszántan, de békésen, egymásra figyelve, a szabályokat betartva, civilizáltan, népdalokat énekelve vonulnak.
Mindezek fényében legalábbis meglepő a csendőrség vezetőinek az esemény másnapján napvilágot látott bejelentése, mely szerint később intézkednek, és a videofelvételek elemzése után megbírságolják majd a felvonulás szervezőit, mert az nem volt engedélyezve. A hatalom határtalan cinizmusáról árulkodik ez az újabb fenyegetés, miután korábban gátlástalanul vették semmibe a jogállamban sérthetetlennek hitt gyülekezés és szabad véleménynyilvánítás jogát. Mi másnak nevezhetnénk, mint aljasságnak azt, hogy a hatóságok először tiltani, majd akadályozni próbálták a rendezvényt, végül pedig megzavarni akarták azt? Maros megye prefektusának a székely szabadság napja előtt néhány órával tett kijelentése, miszerint nem tekintik engedélyezettnek a felvonulást, kétségkívül ezt a célt szolgálta, ugyanakkor a mostani csendőrségi intézkedés alapjává is vált. Mi más, mint határtalan cinizmus, hogy miután semmilyen tiltó vagy diverziókeltő eszköz nem használt, s a tizenötezer tüntető eltökélten, de méltóságteljesen vonult fel Marosvásárhely utcáin, utólag akarnak bosszút állni a megmozdulás szervezőin?
Miféle jogállam, miféle demokrácia az, amelyben az erőszakszervezetek büntetlenül korlátozhatják alapvető emberi jogainkat, és nyíltan fenyegethetnek törvénytisztelő állampolgárokat?