Drága honatyáink – még a kommunista utódok, nem a mostani „független” kormány idején – számos módosítást vezettek be az adótörvénykönyvbe. Mondani sem kell, olyan jellegűeket, melyek az emberek zsebéből még több pénzt vesznek ki. Elvégre választási évre, majd kormányzásra készültek, és az utóbbi időben hozott populista intézkedéseik igencsak kiürítették az államkasszát. Kitalálták hát, hogy a beépített felületek után is területadót kelljen fizetni – nem is akármilyen mértékűt, hanem az építkezési területek kategóriája szerintit. Bármilyen építmény elfoglalta terület tehát adókötelessé vált, ami nem igazán rendjén való: a tömbházlakók például adót fizetnek olyasmiért, ami nincs a tulajdonukban, a magánházak lakói pedig kétszer adóznak ugyanazért: a területért és a rajta található ingatlanért. De ez még hagyján, honatyáink úgy gondolhatták, emiatt a tömbházlakók úgysem fognak ellenkezni, hiszen a lakások közt megoszlik a beépített felület nagysága, területadóként aprópénzt kell fizetniük (bár jól tudjuk: a sok kicsi sokra megy), aki meg házban lakik, hát bizonyára elég tehetős ahhoz, hogy azt a pár tíz négyzetméternyit pluszban kifizesse.
Az igazi huszárvágást az udvarokkal, kertekkel követte el a törvényalkotó. Többnyire egy kertes családi háznál elkülönül az udvar és a kert. Ezt már csak az adózás szempontjából is kitalálja a gazda, hiszen míg az udvarért (építkezési terület kategória) igencsak nagymértékű adót állapít meg a törvény, addig a mezőgazdasági területként elkönyvelt gyümölcsösért, veteményesért ennek nagyon töredékét. Nos, drága honatyáink (amúgy a jelző nem az irántuk táplált érzést fejezi ki, hanem azt, hogy igencsak sok pénzébe kerülnek az adófizetőknek) addig csűrték, csavaros eszük addig facsarták, míg kitalálták: minden bennvalóból a mezőgazdasági területként bejegyzett összfelület négyszáz négyzetmétere építkezési területként adózandó, csak azon felül (ha marad még) mezőgazdasági területként. Így lehetett elérni azt, hogy János bácsi a háza mögötti, két ágyás hagymának s egy öreg diófának helyet adó kertecskéjéért tízszer annyi adót fizessen, mint tavaly. Hogy ötletüket a drágák honnan merítették, nem tudni, csak vélem, hogy jó példát szolgáltathattak az újgazdagok többáras, álnimfa-szökőkúttal és hamis dór oszlopos pavilonokkal teletűzdelt nagybirtokai, melyek az adónyilvántartásban kaszálóként szerepelnek. Nem is minden jogalap nélkül, hiszen a gyepet állandóan nyírni kell, hogy gondozott park látványát keltse.
Szóval jól ki van ez találva, már csak az a kérdés, mit lehet ellene tenni. Merthogy ez így nem helyes, az hétszentség. A kisember egymagában tehetetlen, legfennebb háborog, és szidja a polcon lévőket, de azok közül mindeniket együtt és külön is. És akkor képbe jön az RMDSZ, az eredendően érdekvédelmi szervezet. Mely módosítaná az adótörvénykönyvet, javaslataikkal számos területen könnyítéseket vezetnének be, illetve csökkentenék a bürokráciát is. Beterjesztéseik mind-mind helytállóak, köztük megtalálható a kétszeres adózás problematikája is, az igazi szabadrablásé (a mezőgazdasági területek önkényesen építkezési területté minősítése) azonban nem. Jó volna ezt is belefoglalni törvénymódosító javaslataik közé, még ha a jelenlegi parlamenti „csillagállás” közepette támogatottságra nem is számíthatnak.