A forradalom napjaiban kialakult összefogás, a szabadságharc hónapjaiban megszületett nemzeti egység ma is mutatja az utat, és minden március 15-én emlékeztet bennünket, hogy a nemzet megmaradása csak közös akarattal lehetséges – hangsúlyozta Bihari Edömér nagyajtai polgármester tegnap a bodvaji vashámornál tartott ünnepi megemlékezésen. A kohó 2006-os felújítása óta kilencedszer gyűltek össze a vidék polgárai és elöljárói, hogy Erdővidék legjelentősebb ipari műemlékénél felidézzék a létesítmény történelmi szerepét az 1848–49-es forradalomban és szabadságharcban.
Az ünnepség kezdete előtt a baróti Csala Kürtje Vágási István vezette fúvószenekar forradalmi dalokkal fogadta a Fenyős-pataka völgyébe érkező megemlékezőket. A zászlósok, az erdővidéki Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület huszárai és tüzérei, az 1848–49-es Szegedi Honvéd Zászlóalj Hagyományőrző Egyesület tagjai, a kisbaconi, magyarhermányi és nagybaconi ifjak elfoglalták a helyüket, a kohó elé gördítették a helyi Istenkas Egyesület faágyúját, majd Mihály Réka nagybaconi tanítónő köszöntőjével megkezdődött az ünnepség.
Ünnepi beszédében Bihari Edömér nagyajtai polgármester hangsúlyozta: a szabadságvágy belülről táplálkozó erőt, tartást és méltóságot ad, és mert mindig voltak és lesznek, akik hamisságukkal, uralkodási vágyukkal, különféle vádaskodások felhasználásával, kitalált ügyekkel szeretnék eltakarni mások szabadságnapjának ragyogását, hogy sötét rabságban tartsanak, az így gondolkodók ellen és miatt ma is szükséges a szabadság nevében felemelni szavunkat. Nem vagyunk terroristák, nem bántunk senkit, nem vesszük el senkitől, ami őt illeti, mi csak szabad hazában szabadon akarunk élni – mondotta. A községvezető leszögezte: a XXI. században Gábor Áron ágyúi az összefogást jelentik, amelynek segítségével nemcsak szembenézhetünk, hanem szembe is szállhatunk mindenféle szabadságjog-korlátozással, és melyből táplálkozva nem adjuk meg magunkat az elnyomás és megsemmisítés erőinek. „Egy embernek minden mindig nehéz, de soknak semmi sem lehetetlen” – mondotta.
Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke alkalomra megfogalmazott üzenetét Zsigmond Barna Pál, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának főkonzulja tolmácsolta. „1848. március 15. piros betűkkel írta be magát a magyar történelembe. Egy nemzet született újjá ezen a napon, amely ütőképes hadsereg, megfelelő ipari háttér és szövetséges nagyhatalmak nélkül, kívül, belül körülkerítve fogott hozzá, hogy fordítson egyet sorsának kerekén. A ’48-as magyarság határozottan és bátran állt ki a nemzet követelései mellett. Császári önkény helyett felelős minisztériumot és törvény előtti egyenlőséget, a pénzügyi függés helyett nemzeti bankot, az elnyomás helyett szabadságot kívánt. Tudta, hogy a szabadság és a függetlenség nem kívülről ránk szabott ruha, hanem belülről épül kifelé, mint almára a héj, csigára a ház, ezért az itt honos gondolatokból és a magyar szabadságvágyból épített országot magának. Az azóta eltelt 168 év csak elmélyítette bennünk ezt a gondolatot. Törvényeinket, mindennapi életünket ma is ahhoz akarjuk igazítani, amit számunkra jelent a szabadság itt, ebben a Kárpátok által koszorúzott medencében. Ma is megragadunk minden lehetőséget, hogy elérjük: senki se vitathassa nemzeti szimbólumainkat, senki se kérdőjelezhesse meg alkotmányos jogainkat, senki se vehesse el tőlünk iskoláinkat és senki se sorozhassa be és küldhesse idegen háborúba fiainkat. Úgy akarjuk szolgálni a magyar szabadság és megmaradás ügyét, ahogy a márciusi ifjaktól tanultuk: egy szívvel, egy lélekkel, egy akarattal.”
Háromszék hősies önvédelmi harcáról beszélt Márton Árpád parlamenti képviselő. Történelmi visszapillantójában ismertette: a jobbágyok a felszabadításban gondolkodtak, a nemesek védték kiváltságjogaikat, a katonarendek pedig a katonaságtól szerettek volna megszabadulni, de végül sikerült olyan mértékig összeegyeztetni ezeket az elvárásokat, hogy megszületett az összefogás és létrejött a háromszéki önvédelmi háború teljes szerkezete. Kiemelte, Gábor Áron járt Bodvajban, és tudta, itt van erő ahhoz, hogy legyen ágyú, majd amikor az ellenség elfoglalta Erdővidéket, ágyút öntöttek Sepsiszentgyörgyön. Ha onnan is menni kellett, akkor Kézdivásárhelyen folytatták, és ez volt az igazi összefogás. „A szabadságharcban Háromszéket illeti meg a hősiesség legdíszlőbb babérkoszorúja. Ezen szék volt az, amely Erdély eleste után egymaga állt szembe a zsarnokságnak győzelmes seregeivel” – idézte Orbán Balázst, majd reményét fejezte ki, hogy ma, amikor a zsarnoki erők ismét nemzetünk ellen kívánnak törni, amikor éppen Háromszék esik a kereszttűzébe, ez a közösség továbbra is újfent összezár és képes magát megvédeni.
Kelemen-Karikás Árpád szárazajtai református lelkész a Zsidókhoz írt levél 12. fejezete, 1. versére épített gondolattal azért imádkozott, segítsen meg bennünket Isten, hogy keresztyénként és magyarként ünnepeljünk, e kettő elválaszthatatlan legyen a mi életünkben, szívünkben és lelkünkben, valamint tegyünk le minden ránk nehezedő terhet és bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát.
A vargyasi Dávid Ferenc Dalárda és a környékbeli diákok zenés-verses műsora által színessé tett megemlékezés a székely és a magyar himnusz eléneklésével ért véget.
