Tudom, furcsa, hogy ennyire hirtelen hívlak, de hidd el, megéri velem tartani. Jössz? Igen? Akkor siessünk, hátha még időben odaérünk. Hogy hová? Hát Sepsiszentgyörgyre.
Látod már? Nem, ezek még nem a színpadok, csupán néhány sörös sátor, és kicsivel odébb láthatod majd a világot jelentő deszkákat. Picit később. Addig még nézz körül. Figyeled, milyen érdekesek az emberek? Igen, valóban választékosan öltözöttek, bizonyára azt hiszik, ünnep van, talán nem is bántja őket, hogy miközben ki akarnak tűnni a tömegből, ők is ugyanolyanok maradnak, mint a többiek. De figyeld csak! Azok ott a gördeszkások és a görkorcsolyások. Így szoktak szórakozni a Mihai Viteazul-szobornál, csak az még mindig romokban hever, úgyhogy ide szorultak, a meztelen nő szökőkútjához. Nem is láthatja őket senki. Igen, jól látod, az már valóban egy színpad, rajta pedig a néptáncosok. Az a bácsi, akinek az előbb a hangját hallottad, a polgármester volt. Hogy megint mit ígért? Nem tudom. Nem figyeltem rá. Úgy látom, mások sem. Ezek a népdalosok viszont annál érdekesebbek. Legalább valamit hallhatsz a régi időkből, valami olyat, amit nagyon szerettél.
Most gyere, beviszlek a színházba. Igen, ott is van színpad. Bábszínházat akarsz látni, vagy valamelyik vendégelőadást? Mindkettőt megéri. Most inkább nem? Akkor gyere, elviszlek a kiállításokra. Fotó vagy festmény vagy grafika? Ha gondolod, elmehetünk a Bod Péter Megyei Könyvtárba is. Van egy-két felolvasás, meg könyvbemutató. Azokon általában nagyon okos emberek szoktak beszélni. Sokat tanulhatsz, ha odafigyelsz. Ezt is ajánlhatnám, viszont még mindig ott vannak az Erzsébet-parkbeli események. Ott van a vásár. Vásárolhatsz magadnak sok-sok érdekességet, meg eredeti népművészeti tárgykat és sok buta műanyag csecsebecsét, de a legújabb divat szerinti ruhakollekciót is. Sok pénzed van? Mert ha nincs, itt labdába sem rúghatsz. Hiába a kínálat, az árak itt horribilisek. Viszont megéri bámészkodni. Más is azt teszi.
De inkább térjünk vissza egy kicsit a színpadokhoz, elvégre azok az egész mizéria igazi helyszínei. Nézzünk át a Szent György térre, ott most épp délutáni koncertek zajlanak. Miközben a színház előtt a nemEz együttes zenél, Takács Eszter és a Gumizsuzsi a Szent Györgyöt utánozni próbáló szobor mellett igyekeznek mulattatni a népet. Hogy? Menjünk inkább vissza a nemEz-re? Rendben. De nem maradhatunk soká. Hiszen annyi a látnivaló még. Nemsokára jönnek a lovasok, valami versenyek is lesznek, aztán kezdődik az esti zsongás. Kíváncsi vagy rá? Elhiszem, én sem annyira. De menjünk oda, elvégre ezért szervezték meg az egész eseményt. Ne hagyjuk cserben őket. Tamás Gábort nem szabad azzal megsérteni, hogy nem tiszteljük meg a jelenlétünkkel, hiszen régóta csak neki sikerül életben tartani az erdélyi néplelket. Gyere velem a Hargitára… Menjünk mi is. Aztán még egyet magyarkodhatunk, ha akarod. Itt lesz a TransylMania. Majd odapörkölhetünk a románok orra alá. Ha szerencsés vagy, még egy-két verekedésnek is tanúja lehetsz. Vagy áldozata. Ez is már szinte a programhoz tartozik, ahogyan a nagy részegedések vagy egyéb nyáladzások.
Micsoda? Hogy nem akarsz maradni? De hisz még nem is említettem a legnagyobb attrakciót, a tűzijátékot. Arról aztán tényleg hülyeség lenne lemaradni. Kihagynád az élvezetet, mikor több percen keresztül görcsöt kapott nyakkal keresed a szikrákkal eltakart csillagokat? Igen? Jó, nem vitatkozom. Menj, ha akarsz. Elvégre jövőre is megnézheted ugyanezt, hisz egyetlen évben sem változik semmi. Csak a generációk cserélődnek, és néha megújul egy-egy elcsépelt nóta.
Akkor velem tartasz?
— Nem.
Máthé Kincső
