Mit jelent ma a szabadság? Mit ér a kokárdaviselés, ha nem őrizzük az eleinktől ránk hagyott értékeket? Mit teszünk ma azért, hogy jobbá tegyük életünket? Mit teszünk a jövőnkért és a társaink jövőjéért a panaszkodáson kívül? – fogalmazták meg többen a szónokok közül, és válaszoltak is: történelmünket senki nem veheti el tőlünk, most pedig eljött az idő, amikor miénk a főszerep, rajtunk múlik a jövő. A cél adott, a forgatókönyvet mi írjuk – hangzott. Az első díjas Végh Krisztina arra buzdított: „Legyünk mi azok, akik tenni is hajlandóak a jobb jövőért. Merjünk nagyot álmodni, és tegyünk érte még akkor is, ha sok küzdelemmel jár, és kényelmesebb lenne a lemondás.” Csoma Edina és Ferencz Hunor hasonló gondolatokkal érdemelte ki a második, illetve harmadik díjat, mindhármukat a kiállásért és az előadásmódért is megdicsérte a zsűri, amelynek tíz szónoklat közül kellett kiválasztania a legjobbakat.
Mikszáth Kálmán Jókai Mór élete és kora című művéből Nemes Levente színművész olvasott fel részletet, felelevenítve 1848. március 15-e budapesti történéseit, majd középiskolás diákok bemutatták a Mágori Ágnes és Bede Erika irányításával összeállított zenés irodalmi műsort, közreműködött az iskola Szilágyi Andrea vezette kórusa. A Református Kollégium diákjai és tanárai délben a református vártemplom cintermében koszorúztak.