SZABÓ ERZSÉBET, Sepsiszentgyörgy. Rettentően fel vagyok háborodva a helyi rendőrségre: a minap az ajtóra tűztek egy jegyzőkönyvet, amelyben az áll, hogy figyelmeztetésben részesítenek, mert a Gödri Ferenc utcában január 26-án leparkolt – és éppen hóval borított – gépkocsimon nem volt látható az éves parkolási bérlet. Hát ezt minősíthetetlen eljárásnak tartom.
Dolgoztam az adott időpontban, nem tudtam óránként kifutni az autó letakarítására, de a rendszáma jól látszik a jegyzőkönyvhöz mellékelt fényképen is, és ennek alapján azonosíthatták saját nyilvántartásukban, láthatták, hogy van érvényes bérletem! Nem tudom, mire jó ez az oktalan riogatás, de egy közhivatalnoktól elvárható, hogy alaptalanul ne zaklassa a törvénytisztelő polgárokat. Három centi havat egy kézzel is le lehet seperni az ablakról, ha a bérletet akarja látni; könnyebb, mint jegyzőkönyvet írni.
BOLDIZSÁR BÉLA, Bélafalva. Az elmúlt héten Délvidéken, Moholon voltam, nagycsaládos barátaim meghívására bemutattuk a Vándorszékely hazatalál című könyvet, amelyből a nálunk levő példányokat úgy szétkapkodták, mint a cukrot. Nagy szeretettel, telt házzal fogadtak, és a közös népdaléneklés után egy jót beszélgettünk az ottani magyarokkal. Hazaérve rögtön fordultam is, indultam csapatommal a székely szabadság napjára, ahol több megaláztatásban is részünk volt. A csendőrök belekötöttek a fapuskánkba – ilyent húsz év alatt sehol sem tapasztaltunk –, és nem vihettük magunkkal. A zászlónkat is el akarták venni a hegyes vége miatt, és miután azt gyorsan lecsavartam, a rúd sem tetszett. Kértem, hogy írjanak jegyzőkönyvet, és mondják meg, kitől kaphatom vissza a rendezvény után, de azt is szóvá tettem, hogy ez diszkrimináció, mert a románok Kézdivásárhelyre háromméteres zászlórudakkal jöttek. Rájuk talán nem ugyanaz a törvény érvényes? Erre a zászlórúddal együtt beengedtek, de azóta is azon gondolkodom, hogy ezt fel kellene jelenteni, már csak a minket ért megaláztatás miatt is.
GYÖRGY ÁRON, Sepsiszentgyörgy. A Háromszék nemrég nagy terjedelmet szentelt a szépmezői kutyamenhelynek, de amikor cigány felebarátaink a kukázásból élnek, nem értem, miért költjük a pénzt kóbor állatokra. Régebb az ember fontosabb volt, de ma már a kutya parancsol. Látok az utcán hölgyeket gyermekek helyett kutyákkal sétálni – ha így megy tovább, igazat kell adnom annak a jóslatnak, amely szerint úgy 2080 körül már nem lesz székely nemzet. Igaz, ehhez a fiatalok elvándorlása is hozzájárul... Vajon a többnejűség bevezetése segítene megállítani a fogyást? De ez nem keresztény megoldás...
