Úton-útfélen hallani, hogy autonómiára, önrendelkezésre, decentralizációra van szüksége Székelyföldnek, a városoknak, a falvaknak. Mert a saját döntéshozatal, a rendelkezésre álló források saját belátás szerinti felhasználása hozhat gazdasági jólétet az itt élőknek.
Mindeközben megyeszinten a centralizáció, a központi szinten történő döntéshozatal érhető tetten, a települések „belügyeibe” való beleszólás – legalábbis a közszolgáltatások terén: az ivóvízellátás, a szennyvízelvezetés, a hulladékbegyűjtés és -elszállítás esetében mindenképpen.
Két nagy uniós projekt zajlik Háromszéken, egyik az ivóvíz- és szennyvízhálózat felújítását és bővítését célozza, a másik a hulladékok begyűjtésére, válogatására és tárolására vonatkozik. Hogy miért megyeszinten? Mert egy nagyobb régióban folyó munka esetén nagyobb összegekre lehet pályázni, komolyabb befektetéseket lehet elvégezni. Ez való igaz, de mi történt eddig, mit éreznek a szolgáltatásokat igénybe vevő polgárok? Mostanáig csak azt, hogy ahol regionális szolgáltató tevékenykedik, ott drágább a víz, a csatornadíj, a szemételhordás. Ezzel szemben a minőségi változás még várat magára.
Érdekes módon a munkálatok kivitelezésének jogát szinte minden esetben ugyanazok a vállalkozások, cégcsoportok nyerik el, majd a tulajdonképpeni melót alvállalkozóknak adják át. Miért drágák ezek a munkák? Hát azért, mert két-három szinten is nyereséget kell termelni. Ha a versenytárgyalásokat megnyerő cég maga végezne mindent, kisebb lenne a költség – ez nyilvánvaló.
Ha menne a munka, talán el is lehetne nézni, hogy többen kanalaznak a húsosfazékból. De nem megy, jó példa erre a csomakőrösi vízhálózat esete. Megvalósítható tervek alapján pályázatot nyertek a kivitelezés finanszírozására. Ám nem voltak képesek felügyelni a munka ütemtervének, a pályázati előírásoknak a betartását. Sebaj, majd fizet a kovásznai városháza. És miután kész a hálózat, megszabják, mennyit fizessen a kőrösi polgár a megyeszékhelyi szolgáltatónak a vízért – mert azért a működtetés jogát csak fenntartják maguknak. Mert amióta zajlik a kovásznai infrastruktúra felújítása, bővítése, sokszorosára emelkedtek a szolgáltatások díjszabásai, egyéb pedig maradt a régi.
Korábban Kovásznán volt legolcsóbb az ivóvíz a megyében. De mióta a város nem rendelkezhet saját vízhálózatáról, miután nem állapíthatják meg helyben a díjszabást, miután központilag hozzák meg a szolgáltatást érintő döntéseket, azóta a kovásznaiak annyit fizetnek a Nagybászka szabadeséssel érkező hűvös vizéért, amennyit nem szégyell elkérni a regionális szolgáltató. És nem szégyenlős, az biztos.
