A bukaresti megmozdulás azonban mindeddig váratott magára. Az országos gazdaszervezetek vezetői saját belátásuk szerint tárgyaltak a kormány, az agrártárca megbízottjaival – és nem mindig a közös érdekek mentén folyt a diskurzus. A húzd meg, ereszd meg színjáték hátterében más érdekeltségek is meghúzódtak – ilyen esetek sokszor váltak tévéműsorok, sajtócikkek témájává. A fő szószólók gátlástalanul hibáztatják egymást, sokszor egy-egy meghatározó gazdaszervezet vezetőségén belül is megoszlanak a vélemények. Ugyanúgy az érdekek is.
Zavaros a helyzet, mert az agrárium és politika sok vonatkozásban összefonódik. Sok politikus (általában az ellenzékiek) a gazdák kegyeibe akarna fészkelődni, mások (a hatalmon lévők vagy a hatalom árnyékában meghúzódók) el szeretnék tussolni a gazdák elégedetlenségét, mindent megtennének, hogy ne kerüljön sor utcai megmozdulásra, ami könnyen uralmuk végét jelentheti. Ezt az érdekellentétet a gazdák országos képviselői is érzik. Vannak, akik ügyeskedve próbálnak lavírozni az ingatagban (elvégre soha nem lehet tudni, mikor ki kerül hatalomra), mások gátlástalanul kihasználják a „lehetőségeket”, önző vágyaik előbbre valók a gazdatársadalom általános érdekeinél. Kevesen, de vannak, akik nem alkusznak meg.
Mégis, egy egészséges politikai, gazdasági, szociális és nem utolsósorban erkölcsi környezetben építő jellegű kapcsolat lehet az agrárium és politikum között.  Ez nem egyenlő az agrárium politikai részvételével, inkább együttműködésről lehet beszélni. Sokszor elhangzott a gazdagyűléseken: a gazdák „agrárpolitikát folytatnak”, azt támogatják, aki őket is. Bárcsak ilyen egyszerű lenne az egész!
Érdekes a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének törekvése. Most, a helyhatósági választások közeledtével az RMGE azzal a politikai párttal vagy politizáló szervezettel kíván együttműködni, amely „felvállalja a gazdák programját és garanciát mutat be arra vonatkozóan, hogy mindent megtesz a sikeres kivitelezés érdekében”. Ennek szellemében az RMDSZ, az MPP, az EMNP központi és területi szervezeteivel is tárgyalni kívánnak a lehetséges együttműködés esélyeiről, a gazdák bevonásáról a helyi közigazgatás intézményeibe. A törekvésnek van alapja (de ugyanígy lehetne bármelyik párttal tárgyalni, hiszen ugyanaz az érdeke magyar és román gazdának is), de teljesen hibás a „közigazgatás intézményeibe” való bejutás elmélete. Ha csak a megyei, városi, községi tanácsokban való részvételt célozzák meg, akkor minden rendben. A választott tanácstagon nem foghat a zsarolás, még ha pártszínekben is jut tisztséghez, bármikor felemelheti hangját, kezdeményezhet a gazdák érdekében. Ezzel szemben könnyen zsarolhatók a közigazgatási intézményekben tisztséget kapó közhivatalnokok. Fejet kell hajtaniuk feletteseik előtt,  feltétel nélkül kell végrehajtaniuk a központi rendelkezéseket. Így nem szolgálhatják teljes mellszélességgel – bármennyire akarnák is – a gazdaérdeket.