Demeter J. Ildikó
A rasszizmus fáj, embertelenné tesz, és milliókat ölt meg, a gyűlölet nem tesz jobbá és nem hoz békét – üzente tegnap Dacian Cioloş kormányfő, s mivel tőle őszintének hat ez a nyilatkozat, éppen ő az, akitől többet várunk az általánosságokban megnyilvánuló jóindulatnál, hiszen kezében vannak azok az eszközök, amelyekkel ténylegesen is tehet valamit ennek a Romániában egyre szélesebb körben mérgező jelenségnek a visszaszorítására.
Nem tudjuk, mennyi jut el a kormányfőhöz a magyarság jogos sérelmeiből, de azt már román politikai elemzők is észrevették, hogy az utóbbi időben újra felerősödött a nacionalizmus, és ez azért is furcsa, mert az előző hatalom is inkább közömbösnek mutatkozott e téren. Bár a legtöbb magyarellenes törvénykezdeményezés az SZDP-től ered, ezeket lefújták, és a gerincesnek igazán nem nevezhető Victor Ponta nem játszotta ki ezt a kártyát, Traian Băsescu pedig valamelyes népszerűséget is szerzett a székelyek között; Klaus Iohannis elnökké választása után inkább a feszültség csendes oldódását lehetett várni, mégis a kilencvenes évek elejére emlékeztető görcsös bizalmatlanságban élünk, hazugságok, ferdítések, elhallgatások és sejtetések között. A kisebbségi jogok kiharcolásában már a nyelvhasználatnál elakadtunk, nemcsak a szórványban, még a Székelyföldön sem tudjuk érvényesíteni a már sok éve megszavazott törvényt, és hol van ez még az áhított oktatási, kulturális, közigazgatási önrendelkezéstől, önálló egyetemtől, egyáltalán a valós, alkotmány által is szavatolt egyenjogúságtól?!
Borúlátó kedvünkben elmondhatjuk, hogy még a kommunista diktatúrában sem álltunk rosszabbul: papíron akkor is tilos volt az elnyomás, megkülönböztetés, még háromnyelvű feliratok is voltak, és a korlátozások, megszorítások suttyomban történtek, miközben a már szerződésekkel is Nyugathoz kötött modern demokráciában nyíltan és következmények nélkül lehet uszítani, politikusnak, intézményvezetőnek nem szégyene, hanem dicsősége, ha belerúg a magyarságba, és ez a szemlélet egy szélsőséges műsorvezető megbírságolásától nem fog megváltozni. Törvény tiltja, de – az ártatlanság vélelméről is megfeledkezve – hangsúlyozzák a „terroristagyanús” személyek magyarságát, és vajon milyen törvénnyel lehetne azt – büntetés terhe alatt – előírni, hogy az olimpiai sportoló, világhírű művész, Nobel-díjas író nemzetiségét legalább megemlítsék, ne lopják el?
Azok, akik mindezt megengedik, sőt, a háttérből vezényelik, nem csupán ellenünk, hanem a románság ellen is cselekednek. Semmilyen nemzet önbecsülését sem lehet mások bosszantására, érdemeinek elvitatására alapozni. Vezetői tehetnének valamit azért, hogy e hamis útról eltereljék a román nemzet energiáit, mert attól senki nem fog jobban élni, ha a magyarok rosszul érzik magukat ebben a csodaországban.
