„A néphagyományok feltárása egyáltalán nem szakmai ügy. Fontos feltétele ez a nemzeti, illetve nemzetiségi önismeretnek, létezésnek, az emberiség közös kulturális kincsestárához való méltó hozzájárulásnak” – mondta Kós Károlyt idézve dr. Szőke Annamária igazgatónő a megnyitón. Mivel Vinkler Aranka szakkörvezető egészségi okok miatt nem lehetett jelen az eseményen, Köllő Irén számolt be a kézimunkakör tevékenységéről és a kiállított munkákról, elmesélve azt is, hogy a tagok egyik közös alkotása március első hétvégéjén a békéscsabai Textiles Országos Konferencián 1116 munka közül elnyerte a zsűri különdíját. Köllő Irén elmondta, hogy a Vinkler Aranka által egykor megálmodott kézimunkakör kilenc éve működik a katolikus egyház hittantermében, 2013-ban részt vettek egy Békéscsabán szervezett alkotótáborban, majd egy ottani szakemberek által szervezett kétéves hímzőtanfolyamon. Eddig tizenhat alkalommal rendeztek kiállítást a hittanteremben, a mostani egy partneri kapcsolat kezdetét jelenti: a Kós Károly Szakképző Líceum érdeklődő diákjait ezután hetente egy alkalommal a hímzés fortélyaira tanítják.
Szatmári Ferenc, a Romániai Magyar Népművészeti Szövetség elnöke megnyitóbeszédében elmesélte, miként ismerkedett meg a kézimunkakör tagjaival: kezdetektől jó kapcsolatot ápol velük, és méltányolja ambiciózus vállalásaikat, melyek eredményeképpen ez a Kárpát-medencei magyar hímzőkultúra széles skáláját felvonultató kiállítás is létrejöhetett.
Szabó Lajos kanonok plébános saját gyermek- és ifjúkorának népművészettel kapcsolatos emlékeivel és azzal az idézettel ajánlotta a közönség figyelmébe a kiállítást, hogy „csak az hal meg örökre, aki a múltjáról megfeledkezik”. Örömmel nyugtázta, hogy a kilenc éve elkezdett munka eredményes, hogy az évek során igényes művésszé váltak a kör tagjai, akik egy kicsi tűvel és cérnával átmentették a múltat a jelennek és a jövendőnek. Mint mondta, imádkozni kell Vinkler Arankáért, aki „jó lelke” ennek a közösségnek.
Dr. Péter Sándor tanár elmondta, a kiállítóterembe érkezve úgy érezte magát, mint amikor legelőször lépte át a gelencei műemlék templom küszöbét, mert ami itt látható, azok mi vagyunk, és ha ezek a körök nem lennének, lehet, hogy ma már nem gyönyörködhetnénk a népművészetben, mely nemcsak leírva szép, hanem elkészítve is.