Húsvét nagyhete az ünnepvárás kezdete Székföldjén is. A gazdasszonyok és gyerekek már készülnek az egyik legszebb ünnepünkre. Ez a vidék kivételes, mert bár megritkultak a tehetséges tojásírók, ami a jövőt illeti, mégsem reménytelen a helyzet.
Nem hal ki a hagyomány
– Kicsit túl hamar érkezett az újságíró bácsi – mondták az árapatakiak és az erősdiek –, hétfő még csak a nagyhét eleje, de aki több tojást akar megírni-megfesteni, kedden-szerdán már meg kell főznie, s előkeresnie a tavalyi kesicét, viaszt.
Lupu-Bakó Enikő árapataki óvó néninek semmi sincs igen hamar. Aranyos kis vegyes gyerekcsoportja – benne magyarok, románok és cigányok – nagy-nagy kedvvel festette papírra a szebbnél szebb húsvéti tojásokat, és mindenki nyújtotta a kezét, hogy locsolóvers helyett elmond egy szép tavaszi versikét. Számukra az a legnagyobb öröm, hogy az árapataki óvodában két húsvét lesz: magyar és román. Erdő Istvánka már kezdte is szép hangos szóval: Kora reggel talpon vagyok, / kiskertembe kiszaladok, / várnak rám a virágok, / rózsák, szegfűk, tulipánok. / Hogyha beszélni tudnának, / jó reggelt kívánnának, / hangos szóval köszönnének, / szomszéd kertnek, napnak, szélnek!
Az árapataki Bakó családban minden asszony mestere a tojásírásnak: Bakó Erzsébet, Zsóka, a szentgyörgyi Református Kollégium tanítónője – így mondják a családban – a legszebben dolgozik.
− Én még néhai Balogh Blanka nénitől tanultam tojást írni – mondta. – Nem csoda, hogy tudom és szeretem, mert gyerekkorom óta minden húsvétban gyakorolom. Ezen a héten huszonnyolc tanítványommal a Míves Házban fogok dolgozni, mert ott van erre megfelelő körülmény. Ismerem Lőrinczi Etelka néni mintakincsét is, a Blanka néniét is, de Árapatakon már úgy összekeveredtek ezek, hogy aki ír, az a lelke szerint a legszebbeket, a legismertebbeket választja. Nagyváradon élő Edit testvérem is szereti ezt a nagyheti foglalatosságot, oda is elvitte a mi mintakincsünket. Tojásíró família vagyunk, Brassóban élő nagynéném, Házi-Bakó Eszter is nagy mestere ennek a szép ünnepi tevékenységnek. Húsvétkor mind otthon találkozunk. Az idei is emlékezetes lesz, mert édesanyánk éppen nagyhéten szabadul a kórházból. Húsvét összetartó ünnep. Nálunk az asztalon lévő tál mindig púposra van rakva hímes tojással!
Erősdön jó kezekbe kerül a tojásírás
– Miképpen várja ezt az ünnepet Erősd magyarsága? Miről szól a nagyhét? – kérdeztük Ráduly-Baka Zsuzsanna református lelkipásztort.
– Mi virágvasárnapon léptünk a húsvéti ünnepkörbe – felelte. – Bensőségesen szép istentiszteletet tartottunk, Máté evangéliumából választottam textust (23:1-3): Számunkra Jézus a király! Hétfőtől kezdve, csütörtökkel bezárólag itt, a lelkészi lakáson tartjuk minden este a bűnbánati istentiszteleti alkalmakat. Jézus szenvedéstörténetével ebben az évben János evangéliumának alapján ismerkedünk, átéljük, feldolgozzuk, szívünkbe zárjuk estéről estére. Az ünnep első napján úrvacsoraosztás emeli a húsvét vallásos hangulatát. Nagypénteken rendes istentiszteletre jönnek erősdi híveim, nagyszombaton pedig mi is tojásírást tervezünk. Amúgy Erősdön nincs különösebb hagyománya a díszes és régi tojásírásnak, mint például Árapatakon. Az erősdiek is díszítették a maguk módján a tojásokat, de itt inkább növényleveleket helyeztek rá, leszorították, majd vörös és sárga hagymafőzetbe mártották. Most, mivel mi is az igényességre törekszünk, a mi falunk is Székföld része, elhatároztuk, hogy bevezetjük a tojásírást. Meghívtuk az asszonyokat, gyerekeket 16 órára, hogy beindulhasson ez a szép ünnepi foglalatosság és hagyományőrzés. Arra törekszünk, hogy az írott tojások mintakincse székföldi, tehát árapataki legyen, s lehetőleg Lőrinczi Etelkáé.
Erősdön a tojásírás irányítását Ráduly-Baka Rebeka, a lelkész asszony legnagyobb, tehetséges énekes-táncos lánya vállalta fel. Sikeréről meg vannak győződve, mivel a legfiatalabbakat, a gyerekeket és lányokat-asszonyokat vonják be.
A lelkész asszony elmondta, hogy Erősdön azonban él egy különlegesebb helyi hagyománya a locsolásnak. Húsvéthétfő reggelén a kicsi fiúk, de kislányok is elkezdik a pirostojás-szedést. Az erősdiek nagyon várják a kicsi lányokat, hogy nekik is adjanak piros tojást. A legénykék meg locsolnak. A délutáni locsolás a serdülő megkonfirmált legényeké. Sajnos, Erősdön most kevesebben vannak, késő délutánba hajolva indulnak majd el a fiatal házasemberek.
A tejfeles-tehéntúrós lepény
Bernád Olgi néni a legidősebb az erősdi magyar asszonyok közül. 1929-ben írták be nevét a születési anyakönyvbe. Régi ismerősként köszöntöttük egymást, s arra kértük, mondaná el lány-asszony olvasóinknak, miként készül Erősdön a hagyományos húsvéti lepény.
– Mi erre a finom kőttes kalácstésztát használjuk, amelyből nem kell kifelejteni a tejet, az írós vajat, a cukrot, a tojássárgáját. Kizsírozott tepsibe helyezzük a tésztát. Erre jön rá az elkészített házi tehéntúró, amelyet híg főtt búzakásába keverünk (kevesebb kása legyen, mint túró!), tojáshabbal szaporítjuk, tojássárgája, cukor jár belé. Ezzel bekenjük a lepényt, s a tetejére ráöntjük az idejében meggyűjtött tejfelet. Jócskán kell bele tojássárgája, de cukor nem, mert megég! Vaníliás porcukor mehet rá, amikor kivettük a kemencéből, lerből. Ez csak olyan ünnepi finomság, mert mindig sütünk diós-mákos és másfajta kalácsot is, ezekkel együtt kerül a kemencébe a lepény. Régi dolog, lehet, hogy a szászoktól tanulhatták az asszonyok, mert nem szokás mindenütt, csak errefelé.
