Akik még nem írtak tojást, de hallottak róla, azok nagyon kíváncsian fognak hozzá. Akik már kipróbálták, valami belső ösztönzés indítja, hogy évről évre újabb és újabb mintákkal ismerkedjenek meg, s tán már azt is tudják, idén kinek adják a töltött rózsást, kinek a kakastaréjost, a tyúklábast, kinél kísérleteznek más színekkel is, mint a piros.
Nagyhét délutánjain összeülnek a sepsiszentgyörgyi Guzsalyas Alapítvány viaszillattal belengett emeleti termében, időnként odalesnek a lerajzolt mintára, máskor emlékezetből készül a beosztás – mert ugye tudja, aki már fogott kesicét a kezében, hogy ott dől el, megszületik-e a rajzolat. Írhatnék-e kitalált mintát? – így egy kis kezdő. Hamar érkezik a válasz: igen, miután a hagyományosakat már mind megírtad. Aki pedig a Míves Házból kifelé menet arra kíváncsi, mire képes ez a tojásíró varázslat, a földszinti teremben elmélázhat a kézdivásárhelyi Opra Etelka saját írású tojásgyűjteményén, amelynek ötszáz darabja vajh, ki tudja, hány óra alatt szépült fekete-sárga-piros színűre és virágmintázatúra a tojásíró művész keze alatt. Hogy mennyi idő kellett, nem tudni, csak azt: leül az ember, és belemerül az alkotásba.
