A kis nyúlnak háza nem volt, szeme kettő, orra egy volt, hosszú füle, kurta farka, semmi furcsa nem volt rajta.
Egyszer volt, hol nem volt, egyszerű kis nyuszi volt. Szarvas és őz jó barátja, minden madár jó pajtása, így éldegélt békességben, a kis erdő közepében.
Így éldegélt, amíg egyszer meg nem halt a polgármester, a bölcs farkas, s eltemették, megsiratták, mert szerették. Az állatok összegyűltek, egy tisztásra települtek, éjjel-nappal tanakodtak, polgármestert választottak.
Róka mondta:
– Róka legyen!
Szarvas mondta:
– Szarvas legyen!
Őz kiáltott:
– Őzön a sor!
Teli faág, teli bokor, madár ült minden ághegyen, s kiáltozták:
– Madár legyen!
Addig-addig tanakodtak, a végén majd hajba kaptak, míg egy nyúl szólt:
– Most az egyszer nyúl legyen a polgármester!
Erre elkezdtek kacagni.
– Nem tud az mást, csak szaladni, az árnyék is megkergeti, úgy megijed, hideg leli, ha ág zörren, rögtön szalad, vagy meglapul a fű alatt.
Most legyen okos az ember, ki lesz itt a polgármester?
Szól a bagoly az ághegyen:
– Az a fontos, okos legyen! Akár bátor, akár gyáva, ész legyen a kobakjába!
Mind így szóltak:
– Okos beszéd! Próbáljuk ki, ki-ki eszét… Igen ám, de hogy próbáljuk?
Máris szólt a bagoly rájuk:
– Aki becsapja a rókát, az kiállotta a próbát!
Rajta, szarvas! Rajta, őzek! Lássuk, ki lesz a legbölcsebb! Ki fog győzni az észtornán? Ki tud kifogni a rókán?
Előbb az őz került sorra.
– Ide figyelj, ravasz róka! Felhők közt lakik az égen, sohasem járt erdőn, réten, mégis ő növeszt fűszálat, zöldbe borít bokrot, ágat…
Nevet csak ezen a róka.
– Ez aztán a nehéz próba! Jobban tudom, mint te magad, mi volna más, ha nem a Nap!
Most a szarvas került sorra.
– Én aztán megfoglak, róka! Nincsen lába, mégis szalad, de mégis egy helyben marad…
Megint csak így szólt a róka:
– Ez aztán a nehéz próba! Jobban tudom, mint te magad, mi volna más: folyó, patak!
Most a kis nyúl került sorra.
– Erre felelj, ha tudsz, róka: ha megfelelsz, most az egyszer te leszel a polgármester! Nincsen szárnya, mégis repül, fákon, bokrokon hegedül, ha nem repül, nincsen sehol, de mégiscsak van valahol, nincsen szárnya, nincsen lába, mégis a világot járja…
Töri is fejét a róka, ennek a fele se móka, hiába, no, nincs felelet, mondd meg, nyuszi, hogy mi lehet!
Szól a nyuszi:
– Figyelj, róka! Hogy mi lehet? Mi más volna? Ismeri a nyár s a tél, mi lehetne más: a szél!
Kis nyúl főzte le a rókát, ő állotta ki a próbát, az erdőben akkor egyszer nyuszi lett a polgármester.
Egyszer volt, hol nem volt, egyszerű kis nyuszi volt, hosszú füle, kurta farka, semmi furcsa nem volt rajta.