Az általuk elkövetett tolvajlások, rablások, erőszakos cselekmények, sőt, gyilkosságok ugyancsak próbára teszik a derék taljánok idegeit, s most — vérmérsékletük és felháborodásuk arányában — különböző eljárásokat követelnek az olasz kormányzattól. A legsúlyosabb az összes romániai feltétel nélküli hazazsuppolása, szelídebb a vízumkényszer bevezetése (visszavezetése), ennél is megengedőbb, hogy az olasz hatóságok fenntartsák maguknak a rostálás, a kiszűrés jogát. A román vezetés egyiket sem venné igazán jó néven, s arra hivatkozik, hogy néhány bűnözőt nem szabad azonosítani a román állampolgárokkal. S különben is — állítják — a tolvajok, az útonállók, az erőszakoskodók, a nyomortanyákat létrehozók nem is románok, hanem romániai romák. Itt több állítás is sántít sorjában, mert nem csak néhány gonosztevőről van szó, hanem százakról, s az ,,intellektuálisabb" bűnök (pénzautomaták fosztogatása, bankkártyák hamisítása stb., stb.) nem is roma ,,szakma", hanem az iskolázottabb romániai pernahajdereké. Lehet, hogy a ,,bidonvárosokat" tényleg a romák bütykölik, de gyilkolni például a román fiatalok is tudnak, ahogyan az a legutolsó két bűntény esetében beigazolódott. Romulus Mailat nevét eleget emlegették, fényképét eleget közölték a romániai médiák, de már nem ilyen lelkesek és szorgalmasak, ha például Ioan Rusról van szó, aki minden, de nem roma.

Egy tény: a becsületünk teljesen odalesz Olaszországban, s hiába telefonálgat Tăriceanu miniszterelnök a frissiben újra hatalomra jutott Silvio Berlusconinak, kollégájának, az hajthatatlan, s kijelenti: az olasz hatóságok nem fognak válogatni a módszerekben, hogy állampolgáraikat megvédjék az erőszak és a tolvajlás ellenében.

Jó kifogás, hogy Spanyolországban, ahol talán még több romániai bevándorló van, mint Itáliában, eddig rendesen viselkedtek. Ez lehet, hogy igaz, lehet, hogy nem, de ahogyan egy ,,ősi" szólás tartja: ami késik, nem múlik...