Az évek óta jól bevált módszer szerint ezúttal is — stílusosan szólva — felütéssel rajtolt a Szent György-napi kulturális hét.
A nagyszabású szimfonikus koncertre zsúfolásig megtelt a sepsiszentgyörgyi Krisztus Király Római Katolikus Templom, az a szakrális tér, amely immár a város legnagyobb hangversenytermévé lépett elő. (Ez persze korántsem helyettesíti az egyre szükségszerűbbé váló koncerttermet.) A műsor összeállítása is találónak bizonyult, hiszen bevezetőként két barokk darab, Torelli és Haendel trombitaversenye és -szvitje csendült fel, ráadásul olyan szólóhangszerrel, amelyet alig látni a hazai hangversenytermekben. Hegyi Gábor budapesti trombitaművész korabeli hangszere ugyanis nélkülözi a rézfúvós későbbi fejlesztése során beépített billentyűket, így akár ,,rézfurulyának" is becézhető. A vidám hangzású muzsika a Georgius kamarazenekar és Steffen Schlandt karmester csembalójátéka révén teljesedett ki.
A folytatás az idén 180 éve, alig 31 évesen elhunyt Franz Schubert zeneművészete jegyében zajlott. A három énekkar — az Eufónia, a Vox Humana és a Pro Musica — előbb kórusművek révén villantotta fel a zeneszerző rendkívül változatos arcait (a darabok között egyházi művektől Schubert-feldolgozásokon át a mai értelemben vett slágerig sok mindent hallhattunk), majd az est fénypontja következett, a G-dúr mise, a Georgius kamarazenekar, az összesített kórusok és Sebestyén Lázár Enikő (szoprán), Szilágyi Zsolt (tenor), valamint Benczédi Hunor (bariton) előadásában. Steffen Schlandt karmester kifejező vezetésével a drámaiságában is felemelő remekmű valójában a különböző generációkhoz tartozó helyi zenészek és énekesek első együttes fellépését hozta. Felmutatva egyúttal azt a zenészpotenciált, amellyel Sepsiszentgyörgy és környéke immár rangosabb (zene)művészeti események bölcsőjévé válhat.
