Mózes László
Noha érzékelhetően kampányízű, mégis szükséges a képviselőház szerdai rendelkezése, miszerint július elsejétől emelik a gyermeknevelési támogatást. Talán még lényegesebb, hogy felszámolják azt a korábbi, meglehetősen abszurd döntéskényszert, miszerint csecsemőjével karjában a szülőnek választania kellett az egy vagy két évig fizetett támogatás között, előbbi több pénzzel járt, utóbbi esetében pedig 1200 lejes felső küszöböt állapítottak meg – egyébként megkülönböztetve, mi több, megalázva a szülés előtt járulékait, adóját tisztességgel fizető szülőt csupán azért, mert szakmája és tudása okán magasabb jövedelemmel rendelkezett.
Júliustól a kétéves gyermeknevelési támogatást választó szülő éppúgy megkapja illetményét, mint az, aki úgy dönt, a munka, a karrier fontosabb, mint a világra csodálkozó kisdeddel töltött idő. További új elem az a szabályozás, hogy a gyermeknevelési támogatás nem lehet kevesebb az országos bruttó minimálbér 85 százalékánál, ami már májustól legkevesebb 1067 lejt jelent, miközben eddig a kétéves gyermeknevelési szabadságot választók havonta legtöbb 1200 lejt kaphattak.
Ahhoz, hogy a képviselőház határozata törvényerőre emelkedjék, még ki kell hirdetnie Klaus Iohannis államfőnek. Tekintve az opportunista elnök eddigi tevékenységét, azt, hogy semmilyen, népszerűségét valamelyest csorbító kockázatot nem vállal, aligha valószínűsíthető, hogy egy ilyen társadalmi súlyú kérdésben szembefordulna a nagylelkűségükért politikai hasznot remélő honatyákkal. Tény, hogy a kormány kifogásolja, nincs költségvetési forrás az említett módosításra, ám ez választások előtt Romániában nem szempont. Másrészt, ha a hírszerző szolgálatok erősítésére minden körülmények között jut pénz, akkor nem elvtelenség azt elvárni, hogy az állam támogassa méltányosan a gyermeket nevelő szülőket is.
Teljesen más kérdés, hogy kinek jó a gyermeknevelési támogatás átrendezése. Annak bizonyosan, aki él a lehetőséggel. Mivel csak abban az esetben ítélhető meg a támogatás, ha az érintett szülő gyermeke születése előtt egy évig társadalombiztosítási járulékot fizetett, azok a mélyszegénységben, alkalmi munkából élők, akik nem adóznak, nem kedvezményezettjei e jogszabályváltozásnak. Viszont kétségtelen, hogy a gyermeknevelési támogatás ebben az újított formában humánusabb, mint az eddigi, s hogy két évig mit jelent havi néhány száz lejes többlet, csak az tudja, aki ismeri a pelenka, a tejpor és a gyógyszerek árát.
Így e mostani módosítás azon kevés törvényváltoztatás közé tartozik, amely hasznos lehet az erdélyi, illetve a székelyföldi magyar közösségnek is, ráadásul térségünkben közismerten gyalázatosan alacsonyak a bérek. Az már csak általános nézet, miszerint az a nemzet marad meg, ahol gyermekek születnek, gyermekeket nevelnek. És ez nem pátosz, hanem szigorú tény, ellenkező esetben az elöregedő társadalmak migránsokkal frissíthetők.
