Az északi-sarkvidéki tengeri jég kiterjedése idén elérte a téli időszakban mért eddigi minimumát a műholdas megfigyelések kezdete óta – közölték amerikai szakemberek, akik a negatív csúcs okának a szokatlan meleget tartják. Az amerikai Nemzeti Hó- és Jégadatközpont szerint a Jeges-tengert beborító téli jégtakaró maximális kiterjedése 14,52 millió négyzetkilométer volt 2016-ban.
Ez csaknem 13 ezer négyzetkilométerrel kevesebb a 2015-ös korábbi rekordnál, és mintegy 1,1 millió négyzetkilométerrel marad el a harmincéves átlagtól. A kutatók 1979 óta követik nyomon műholdfelvételek révén az északi-sarkvidéki tengeri jég szezonális kiterjedését.
Az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) szakembereként dolgozó Walt Meier szerint az idei jégkiterjedés ugyan nem sokkal döntötte meg az egy évvel korábbi negatív csúcsot, de egyértelmű figyelmeztető jelként szolgál a hosszú távú folyamatok szempontjából. A szakemberek szerint a téli mutatók nem jelentik okvetlenül, hogy az északi-sarkvidéki tengeri jég minimális nyári kiterjedése is rekordalacsony lesz. Mint hozzátették, a Föld klímájára és időjárására sokkal nagyobb hatást gyakorol a minimális nyári kiterjedés. Az adatközpont kutatói szerint az Északi-sark és az Arktisz több területe felett is a szokásosnál jóval magasabb volt a hőmérséklet a téli hónapokban. A Barents-tenger szinte teljesen jégmentes volt az idei télen, ami nagyon szokatlan. A kutatók szerint az előzetes mutatók alapján a tengeri jég ráadásul vékonyabb is, mint tavaly.
Egy vezető, ám sokak által vitatott elmélet szerint az észak-sarkvidéki tengeri jég megfogyatkozása megváltoztathatja a futóáramlást – viszonylag szűk keresztmetszetben összpontosuló, nagy szélsebességű vízszintes áramlási zóna –, ami több szélsőséges időjárási jelenséget eredményezhet az Egyesült Államokban.